2009. május 31., vasárnap

Kurt Vonnegut: A titán szirénjei

Egy kicsit izgultam, hogy nem fogok a könyvnek a végére érni, de hál istennek nem így történt. Az íróval még akkor találkoztam, amikor párommal a könyvtárban mászkáltunk és közölte velem, hogy az ő könyveit érdemes elolvasni. Khmm... én akkor nem hittem neki egészen mostanáig. :) Egyébként a művet az online könyvklub keretein belül olvastam ki, mint sokan mások rajtam kívül. :)

A történet a Földön kezdődik, ahol két emberrel ismerkedhetünk meg, mégpedig Rumfoord úrral és Constant úrral (aki a szerencse fia). Aztán egyszercsak egy műhiba következtében Rumfoord Úr mindenhol és sehol sem létezett egyszerre (ennek a mondatnak van értelme?), valamint Constant úr mellől hirtelen elpárolgott a szerencse. Nem elég, hogy elpárolgott a szerencséje, de még a Marsra is került ahol még az emlékezeteitől is megfosztották. Aztán valahogy megindult a háború a mi kis Földünk ellen...

Amikor kezembe vettem a könyvet és elolvastam nem éppen arra gondoltam, hogy valami science fictiont fogok a kezembe venni, úgyhogy azt hiszem jól meglepődtem. :) Így az első pár oldalán elgondolkodtam azon, hogy biztos el akarom-e ezt olvasni, ugyanis nem értettem, mit akar kihozni ebből az egészből, de aztán hagytam magam hadd sodorjanak az események. A könyv összességében egy hatalmas paródia, mégis egy rég felvetett problémát boncol, szembesítve egymással a tudományt és a vallást. Azt hiszem Vonnegut az a tipikus író akit vagy megszeretsz vagy nem, én szerencsére az előbbiekhez tartozom.

Összességében nekem tetszett, de ez a sci-fi vonal valahogy nem igazán nyerte el a tetszésemet. Ebből is látszik, hogy
fantasy műfaja valahogy közelebb áll hozzám. Viszont ajánlom páromnak, aki imádja az ilyen fajta olvasmányokat és biztos vagyok benne, hogy odáig meg vissza lesz érte. :)

Értékelés: 10/9


Mások is olvasták:
Lulin: ITT
Nima: ITT
Szeee: ITT
Athala:
Dün:
Poggi: ITT


0 megjegyzés: