2010, ahogy én látom

A 2010-es évben összesen 69 darab könyvet olvastam el, így a tavalyi évet csak 5 darab könyvvel sikerült túl szárnyalnom. Persze nem mindenben sikerült ilyen jól teljesítenem (:D), ugyanis idén csak 101 bejegyzést sikerült összedobnom, míg tavaly 129-et. Igen csak megcsappant, persze ez annak köszönhető, hogy sok minden történt velem. :)

Magyar íróktól olvasott könyvek: 18

Annie Mcneill: Collins kalapja

Baráth Katalin: Fekete zongora
Bródy Sándor: Két feleség
Elisa Rot Mikle: Csak Te!
Epre Kornélia: Őszike
Gaál Viktor: Varázserdő
Garay Zsuzsanna: Bosszú, Függőség, Találkozások
J. Clever: Karrier, Tequila, Szerelem
Kern Ágnes: Az almárium, a vánkos meg a baracklekvár
Kittenberger Kálmán: Első elefántom
Kondor Vilmos: Budapest Noir
Kulik Andrea: Senki gyermeke
Lakatos István: Lencsilány
Loranys Creighton: Holdfény a város felett
Lugosi Viktória: Dafke
Stefanie Nolle: Az utolsó hercegnő
Vág Bernadett: Kibeszélem az uram
Várkonyi Hajnal: A kis időutazó

Idei év legjobb könyvei, amit még tutira ezerszer el fogok még olvasni:

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Cassandra Clare: A halál ereklyéi sorozat
David Safier: A Pocsék karma
Dennis Lehane: Titokzatos folyó
Garay Zsuzsanna: Összes könyve
Karin Alvtegen: Árulás Kulik Andrea: Senki gyermeke
Libba Bray könyvei
Lisa Jewell: Vince és Joy
Torey Hayden: Egy gyerek

Idei év legrosszabb könyvei (soha többet):

Elisa Rot Mikle: Csak TE!
John Shors: Hullámsír

Stefanie Nolle: Az utolsó hercegnő)

A statisztikákat meglesve az alábbi könyv után érdeklődnek a legtöbben: Patrick Rothfuss: A szél neve, aminek én kifejezetten örültem és már rettenetesen várom a folytatást, ami elméletileg márciusban fog megjelenni (ajánlom, hogy így is legyen! :)). A tavalyi évhez képest a duplájára nőtt a visszatérő olvasók száma, amire rettenetesen büszke vagyok. A legtöbben a könyv.miner, Nima és Amadea oldaláról kattintanak hozzám, amit szeretnék nekik megköszönni (Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :D)

És hogy mi vár titeket a következő évben? Huhh hát remélem, hogy nagyon sok minden, de inkább most nem ígérgetek semmit sem, mert tavasszal egy új jövevény fog belecsöppenni az életünkbe és rengeteg időmet fogja lekötni. :) Persze nem szeretném elhanyagolni az oldalt, de előfordulhat hogy kevesebb időm lesz majd. :)

Sikerekben gazdag Boldog Új Évet kíván Olvasóinak és blogtársainak az Olvasószoba szerkesztője Christina! :)

Read More

Gaál Viktor: Varázserdő

"Eljött az idő. Mindennapjaid Városa alatt már vár rád az Erdő. A szépség, a varázslat - a titkok és veszélyek erdeje. Az Erdő, amelyről évszázadokig megfeledkeztünk. Erdő és Város rendje azonban felborult. És ezúttal immár puszta létezésünk a tét. Alá kell szállnunk újra.

Ne hozz magaddal semmit. Térképeid és fegyvereid hátráltatnak csak. Egyedül az ösztöneidben bízhatsz. Odalenn három szabály van:

- Sose hazudj!

- Sose maradj hét napnál tovább ugyanott!

- És soha, de soha ne köss alkut a Sárkánnyal!

Gyere.

A Varázserdő már vár..."

Most először ragadtam a kezembe Gaál Viktor könyvet. Sokáig halogattam, gondolkodtam melyikkel is kezdjem, végül a Varázserdő volt az egyetlen ami szépen lassan beslisszolt a kezembe. Gondoltam, ha már így alakult akkor essünk neki ennek.

A könyvesbloggerek elmondása alapján valami eszméletlenül jó könyvre számítottam, ám a végeredmény annyira azért nem lett fényes. Gaál Viktor csodásan ír, ez nem kétséges, de az első oldalak után először nem tudtam hova tenni a könyvet. Nem láttam az összefüggést a fejezetek között, és az sem könnyítette meg a dolgomat, hogy minden rész kapott egy-egy címet. Ettől az egésznek olyan hatása volt, mintha egy mesekönyvet tartanék a kezemben. De nem is álltam messze az igazságtól, mert ahogy haladtam előre az oldalakkal, úgy sejlett fel előttem a történet, és végül rájöttem hogy a Varázserdő maga a mese. És amikor a kulcs előttem volt, képes voltam másképp olvasni, képes voltam értelmezni és elkezdett érdekelni. Így a végeredmény, megváltoztatta a véleményemet és így fog kapni egy szép négyest. :)

Érdekessége a könyvnek, hogy ahányan olvassuk annyi szemszögből értelmezzük a történetet. Elolvasva a többiek bejegyzését arra jutottam, hogy senki nem azt látta hangsúlyosnak amit én. Ugyanis számomra a Varázserdő azt jelenti, hogy vigyázzunk a körülöttünk lévő természetre, legfőképpen a fákra, hiszen a természet maga a csoda. Nem pedig a tégla- és betonházak amik körülvesznek minket. Az a sok mocsok, ami az utcákon hempereg, mind-mind csak ront a környezetünkön. És az ember az egyetlen élőlény, ami képes lerombolni amit maga a természet hozott létre.

"Fáradhatatlanul járja a különböző helyeket, viszi annak hírét, miféle csodás-szörnyű dolgok estek meg idelenn a Varázserdőben. Mesél fáradhatatlanul, annak reményében, hogy az emberek megértik végre."

Annak ellenére, hogy rövid a könyv mégis három napig bújtam a sorokat. És nem azért, mert nem volt időm rá, hanem mert egy-egy fejezetet többször is elolvastam, hogy teljes mértékben átéljem, megértsem a könyv mondanivalóját. Ha kezedbe veszed ne számíts arra, hogy csak úgy leteszed és a kezedbe veszed a következő olvasnivalót, mert még utána is emészted és gondolkodsz róla, hogy mi az amit számodra üzen. Ezért ajánlatos előtte kényelembe helyezni magad, hogy minél könnyebben átadd magad a történetnek, hogy te magad is bejuss abba a bizonyos Varázserdőbe.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Joeymano: ITT
Heloise: ITT
Olvasok: ITT
Könyvesem: ITT

Read More

Richard Paul Evans: Hol lehet Noel?

"A karácsonyi ünnepek rendszerint örömet hoznak az emberek életébe, Mark Smarttal azonban egészen más volt a helyzet. Az élet egyik csapást mérte rá a másik után: elveszítette az ösztöndíját, és ezért kimaradt a főiskoláról; szeretett édesanyja életét vesztette egy autóbaleset során; a barátnője elhagyta; most pedig, egy havas, késői november éjjelen, lerobban az autója. Egy kávézóba toppanva kér segítséget, hogy vontatót hívhasson. Odabenn egészen váratlan meglepetés várja egy gyönyörű, szokatlan nevű fiatal lány személyében, aki a kedvességével örökre megváltoztatja az életét. Macy Wood kevés emléket őriz vér szerinti szüleiről, örökbe fogadott életének képeit pedig legszívesebben kitörölné az emlékezetéből. Egy Noel feliratú karácsonyfadísz jelenti az egyetlen nyomot kishúgához, akire már alig emlékszik. Ez a nyom indítja el Markkal együtt azon az úton, amelynek végén sikerül visszaszerezniük Macy múltját és a családját, amelytől régesrég megfosztották. A már klasszikusnak számító Karácsonyi doboz szerzőjének legújabb regénye a szeretet erejéről és a karácsony csodálatos szépségéről szóló felemelő történet."

Richard Paul Evans írása prózai, de a történetébe rengeteg érzelmet csomagolt bele. Hol lehet Noel? című írása két ember egymásra találásáról és szerelméről szól melynek beteljesüléséhez először le kell zárniuk a múltjukat.

Vannak könyvek, amiket szerintem megfelelő alkalmakkor kell levenni a könyvespolcról, különben nem lesz ránk akkora hatással. Richard Paul Evans könyve szerelem volt első látásra, és nem tudtam mellette úgy elmenni, hogy ne kerüljön bele a kosaramba. Végre egy könyv, ami kényelmesen elfér a kézben, nem húzza le az ember vállát ha berakja a táskájába, egyszóval nem egy féltégla. Ráadásul még keménykötésű is, ami kifejezetten a szívem csücske. :)

A történet egyszerű, mégis magával ragadja az embert. Valahogy képtelen az olvasó letenni, pedig tudja, hogy mi fog rá várni a következő oldalon. De nem bánom a kiszámíthatóságot, mert kárpótol minket a szerző remek stílusa, nem lehet egyszerű egy ilyen történetből egy lebilincselő regényt alkotni. Tudjuk, hogy a vége úgyis heppiend lesz, mégis végig izguljuk az egész könyvet, az első betűtől az utolsóig.

A karakterek is úgy lettek kidolgozva, hogy egytől-egyig mindegyik szerethető legyen. Ha nem így lenne, nem lenne annyira mézes-mázos a történet. Mert igen az, néhol kicsit nagyon is, de a történet előrehaladtával ezt hajlandó voltam megbocsátani. És különben sem kell mindig mindenben felfedezni a legrosszabbat. :) Nem igaz?

"Akadnak történetek, karácsonyi mesék, amelyek úgy őrzünk, mint a dobozba rejtett füzéreket és színes üvegdíszeket, hogy azután minden évben elővegyük és megcsodáljuk őket."

Egy történet a szeretetről, a hitről és a megbocsátásról.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

Read More

Nicholas Christopher: Bestiárium

"Xeno Atlas Bronxban nőtt fel. Anyja korán meghalt, apja pedig az évek nagy részében tengerészként járta a világot, így a fiúra szicíliai származású nagyanyja vigyázott, aki esténként állatszellemekről mesélt neki különös történeteket. Felcseperedvén Xeno megszállottjává vált az állatoknak, s közülük is leginkább a rendkívüli lényeknek. Szenvedélyét tovább tüzeli egy elveszett középkori szöveg, a Karaván Bestiárium, mely állítólag azokat a teremtményeket gyűjtötte össze lapjain, amiknek nem jutott hely Noé Bárkáján. Írt a griffről, a mantikórról, a szfinxről és a főnixről, csupa olyan csodalényről, melyek a mi világunkban nem léteznek már. Xeno a kézirat után nyomozva elhagyja New Yorkot, s bejárja Európát, Ázsiát, hogy végül mégis saját családjának történetében leljen rá a legnagyobb rejtély kulcsára."

Rövid és tömör leszek, ez a regény valamiért nem tetszett. Sokan elismerően nyilatkoztak róla, ám engem valami okból kifolyólag a könyv nem ragadott magával annyira, mint a többi olvasót.

"Lényünknek egy része sosem hagyja ott életünk első szobáját."

De kezdjük a pozitívumokkal: azok a részek igazán tetszettek, amikor a Bestiárium kutatása folyt, sajnálatomra pont ezekből a részekből volt kevesebb. Szerettem ahogy az állatokról írt, ahogy bemutatta a tulajdonságaikat, szívesen elmerengtem egy-kettőnek a történetén. Sőt, kifejezetten tetszett, hogy egy-egy állat megismerése után egy rövid összefoglalót is kaptunk ezekről a teremtményekről, betekintést nyerve ezzel a főszereplő noteszeibe. A történet nem volt előre kiszámítható, sose tudtam, mi várhat rám a következő fejezetben. Ettől olyan érzésem volt, hogy egy kis plusz misztikus színezetet kapott a regény.

"A főnix

Hatalmas madár, tűzszínű tollakkal.
Akárcsak a tüzet, őt is levegő élteti. Se nem iszik, se nem eszik.
A Paradicsomban él, és minden ezredik évben meghal és újjászületik."

Amit mások pozitívnak én inkább negatívnak éltem meg a könyvben. Nem szerettem, hogy a történet csapongó és néha a szerző túl sokat írt olyan dolgokról, amik számomra lényegtelen voltak. Szerintem jobb, ha egy történet összefüggő, illetve ha azokra fókuszál az író, amiről valójában szól a könyv, azaz a könyv kutatásáról. Habár a végére minden kérdésre megkapjuk a választ, mégis úgy éreztem, hogy a szépen logikusan felépített történetnek túl hirtelen lett vége.

"Nem létezett határ az emberek és az állatok között. Ám a kegyetlenség férge beleette magát az ember szívébe. Az állatoknak meg kellett védeniük magukat, ezért kifejlesztették a saját nyelvüket, amit csak az ő fajtájuk érthetett meg."

Kivételesen nem merem ajánlani ezt a könyvet senkinek sem, mert lehet hogy én olvastam rosszkor, rossz pillanatban. Annyira vegyesek az érzéseim, hogy inkább mindenki saját maga döntse el, hogy érdekli-e a történet. :)

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:

Read More

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Ezúton szeretnénk minden kedves blogtársamnak és olvasómnak NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT kívánni. :)

Read More

Dan Simmons: Hyperion

"Egy pap, egy katona, egy költő, egy tudós, egy nyomozó, egy templomos kapitány és egy diplomata. Hét ember, hét teljesen eltérő életút. S ami közös bennük: a Hyperion. A 29. században az emberiség uralma galaxisokra terjed ki, polgárai gyarmatbolygók százait népesítik be. A Hegemóniát azonban külső és belső veszélyek is fenyegetik: küszöbön áll a háború a barbár Számkivetettekkel, miközben az emberi civilizáció életét segítő, kiismerhetetlen MI-k rejtélyes terveket kovácsolnak. A pattanásig feszült helyzetben hét zarándok indul útnak egy peremvidéki bolygó, a Hyperion felé. Úticéljuk a téridő törvényeinek fittyet hányó, legendás Időkripták, és a félistenként tisztelt, rettegett gyilkológép, a Shrike. Heten vágnak neki az útnak, ám közülük csak egy élheti túl a zarándoklatot. Annak az egynek viszont teljesülhet leghőbb kívánsága."

Személy szerint nem vagyok science fiction rajongó (azt hiszem ez a korábbi bejegyzéseimből már kiderülhetett) de ez nem tántoríthat el attól, hogy egy ilyen nagyszabású történettel kecsegtető művet ne vegyek a kezembe :). Az érdeklődésemet az is csigázta, hogy Simmons 1990-ben megkapta érte a Hugo-díjat (egyik legrangosabb science fiction díj), minden bizonnyal nem érdemtelenül. Nagy várakozással vágtam hát neki a történetnek.

Ahogy a fülszöveg írja, a hét főszereplőt eltérő motivációk vezetik a Hyperion nevű planétára, hogy egy veszélyes zarándoklat végén találkozzanak a misztikus, pengetestű Shrikével. Az utazás közben mindenkinek el kell mesélnie a társainak, hogy mi okból indultak neki ennek az útnak, miközben tudják, hogy van közöttük egy áruló is, akinek célja lehet az út szabotálása és a többiek félrevezetése. A zarándokok történetei izgalmasak, elgondolkodtatóak és néhol igencsak szívszorítóak. Utóbbi talán a tudós és lánya történetére a leginkább igaz, bár Merin és Siri kapcsolata is eléggé megható. A sok részletből pedig lassacskáán összeáll egy nyomasztó, összeesküvésekkel átszőtt jövő képe ahol éppen egy mindent elsöprő csillagközi háború bontakozhat ki.A főszereplők is igen különböző személyiségek, ráadásul jól kidolgozottak, nem éreztem sablonosnak őket.

Nem éreztem egyszer sem, hogy vontatott vagy unalmas lenne valahol a regény, éppen ellenkezőleg. A Hyperion világa kellően összetett és izgalmas, igaz, sok kérdésre nem kapunk ebben a könyvben választ, majd csak a következő részben. Tetszett az is, ahogy a szerző elképzelte az emberiség jövőjét és egy lehetséges környezetét, ahol egy óriás fa is lehet egy űrhajó, vagy ahol a tehetősebbek akár kapukat nyithatnak az otthonukból más világokba. De ez csak pár kiragadott dolog, ennél jóval több van a történetben. Nem akarok spoilerezni, mellesleg akkor oldalakat írhatnék :) Inkább olvassátok el, mert ez a könyv ékesen bizonyítja, hogy a science fiction sokkal többről szól, mint űrutazásról, robotokról meg hasonló dolgokról :)

A könyvért köszönet az Agave kiadónak!

Értékelés: 5/6 :)

Mások is olvasták:
Könyvvizsgálók: ITT
Nima: ITT
Memoir: ITT

Read More

Karin Alvtegen: Árulás

"Eva régóta sejti, hogy férje megcsalja. Egy nap egy ártatlan megjegyzésből rájön, hogy a csábító nem más, mint fiuk óvónője. Fájdalmában és dühében kegyetlen bosszút forral a nő ellen, és egy elhamarkodott kalandba is belebonyolódik, ami azonban végzetes veszélyeket rejt. A hétköznapi szerelmi háromszögnek induló történet pokoli eseményekbe torkollik. A regény főszereplői a boldogságot hajszolják, ám életük lidércnyomássá válik. Minden, de minden más irányba fordul, mint ahogy tervezték. Ki kit árult el? Ki az áldozat?"

Wow! Ez már döfi! Végre egy lebilincselő regény, ami után keresgélheted az álladat az elképedéstől. Még mindig nem találom a szavakat, hogyan lehetne jellemezni ezt a fantasztikus regényt. Nem is tudom mi döbbentett meg ennyire, maga a történet vagy a csavar a végén.

Habár a borítóról eléggé ordít, hogy Karin Alvtegen könyve a krimi műfajához tartozik, én mégis úgy érzem hogy egy tömény lélektani drámát fogunk a kezünkbe. Nem azért, mert nincs benne vér meg hulla meg mindenféle csupa finomság, hanem egyszerűen nem illik bele ebbe a műfajba. Mégis, olyan feszültséget diktál a történet, amibe az agy minden sejtje beleborzong, egyszerűen libabőrös lettem a könyvtől. Még most is borzongok ha eszembe jutnak az utolsó sorok.

Ahhoz, hogy ennyire hatásos legyen a történet szükség van egy pár jó karakterre is. Nincsen sok szereplő, ám azok úgy vannak megalkotva, hogy remekül beleilleszkedjenek a történetbe.

A másik, ami nagyon fontos ahhoz, hogy egy könyv fenntartsa az ember figyelmet az a történetvezetés módja. Ezt a szerző úgy oldotta meg, hogy folyamatosan bontja ki előttünk a regény apró részleteit és ezt megfejeli még további csavarokkal. Amikor azt hinnénk, hogy valamit megértettünk, akkor máris egy másik szemszögből szemlélhetjük az eseményeket. Számomra ez csak növelte a regény színvonalát.

A végére hagytam a legfontosabbat, hogy a történetet akár maga az élet is írhatta volna, hiszen bárkivel megeshet, hogy nem a megfelelő emberrel találkozik. Én speciel biztosan odafigyelnék arra, hogy kivel ismerkedek meg egy sörözőben. :)

Igen, most már kimondom, hogy ez az év "krimije", pedig nincsenek benne autós üldözések, lövöldözések és egyéb más akciódús finomságok, de így is majdnem kihullott a hajam az izgalomtól. :D Azt hiszem most törhetem azt az okos buksimat mi legyen a következő amit olvassak, mert egyelőre ez a regény tölti be az összes helyet ami van. :)

"Határtalan csend. Felette. Mögötte. Körülötte. Mindenhol.
Átadta magát az őt körülölelő nyugalomnak.
Végre.
Nincs több küzdelem.
Minden a legnagyobb rendben."

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Miestas: ITT

Read More

Neil Gaiman - Terry Pratchett: Elveszett próféciák

"Ha hihetünk Anges Nutter szép és pontos próféciáinak az egyetlen teljesen megbízható jövendölésnek a világ jövőjéről , akkor a világ egy szombati napon ér véget. Ami azt illeti, most szombaton. Nem sokkal uzsonnaidő után, ami elég nagy fejtörést okoz Crowleynak, a Pokol itt ügyködő démonának (korábban kígyónak), és ellenpárjának, Azirafaelnek, aki aktív angyal és passzív antikvárius. Ők ugyanis szeretnek itt lenni. Így hát meg kell állítaniuk az Apokalipszis Négy Motorosát, kivédeni a Boszorkányvadász hadsereg (létszám: két fő) támadását, mindenekelőtt pedig megtalálni tibetiek, földönkívüliek, atlantisziak és egyéb helyi érdekek között az Antikrisztust, akiről annyit lehet tudni, hogy jelenleg tizenegy éves és egy angol kisvárosban unatkozik."

Neil Gaiman írót elég jól ismerem, egy-két regényét már olvastam, de Terry Pratchetthez még nem volt szerencsém. Nem azért, mert nem hallottam a könyveiről, egyszerűen még nem jutottam el odáig, hogy olvassak tőle bármit is. De ami késik nem múlik. :)

"Van az a trükk, amit babszemmel és három pohárral csinálnak, nagyon nehéz követni, és valamilyen oknál fogva, talán a nagyobb izgalom kedvéért, némi aprópénz is gazdát cserél. Most lelassítjuk a szöveget, hogy mindenki követhesse a trükköt."

A regény történetmesélése kiváló, habár voltak olyan részek, amelyeket kicsit szájbarágósnak éreztem, de azt hiszem ez a legkevesebb amit felróhatok a szerzőknek. A szereplők remekül vannak kitalálva, mindannyian egytől egyig lenyűgözőek és egyediek. Érezhető, hogy az angyal és a démon a főszereplő, de számos mellékszereplő is megjelenik a könyvben, akik tovább színesítik a történetet.

Úgy érzem Neil Gaiman és Terry Pratchett kiváló történetet alkottak meg, habár nem sok regényt fogtam eddig a kezemben, ami a két szerző közös munkájának gyümölcse lenne, de egy biztos, hogy ez rettentően jól sikerült. Színes, vagány és elsősorban humoros. :)

"Tudod, nem elég tudni, hogy mit hoz a jövő. Tudni kell azt is, hogy mit jelent."

Igaz én egy picit többet vártam a sok pozitív kritika miatt, de így is nagyon jól szórakoztam a történeten. Érdemes azoknak is a kezükbe venni, akik nincsenek oda annyira az elrugaszkodott dolgokért, de szeretnek nevetni és mosolyogni. :)

A könyvért köszönet az Agave kiadónak!

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Pupilla: ITT
Miestas: ITT
Memoir: ITT

Read More

Várólista csökkentés 2011-ben!

A Lobo oldalán találtam ezt a játékot, és hát természetesen nem hagyhattam ki. :) A játék lényege, hogy ki kell választani 12 db könyvet az otthoni polcról amit a 2011-es évben el kell olvasni. :) És hogy mi a tét? Hát természetesen egy könyv, mi más. :D

Ez lesz az én listám:

Anne Dickson: Új hang

Gregory Maguire: A boszorkány

Molnár Ferenc: Az éhes város

Sue Monk Kidd: A sellő legendája

Jeanette Winterson: Gubancrom

Robert J. Sawyer: Flashforward

Tibor Fischer: A béka segge alatt

Bíró Szabolcs: Sub Rosa

Dennis Lehane: Sötétség, fog meg a kezem

Lángh Júlia: Párizs fű alatt

China Miéville: Armada

Christopher Priest: A tökéletes trükk

Read More

Torey Hayden: Egy gyerek

"Egy hatéves lány fához kötözte és felgyújtotta hároméves társát. A kisfiú válságos állapotban került kórházba. Van-e élet ezek után a kislány számára?

Ez a könyv csak egyetlen gyermek története. Nem azért íródott, hogy sajnálatot ébresszen. Nem is azzal a szándékkal, hogy egy tanárt megdicsérjenek a munkájáért. Még kevésbé azért, hogy riogassa a békés és boldog tudatlanságban élőket. Nem. Ez a könyv csupán válasz szeretne lenni arra a kérdésre, vajon frusztráló dolog-e mentálisan beteg gyerekekkel dolgozni. Egy dal szeretne lenni, amely az emberi lélek tiszteletére íródott, egy kislány tiszteletére, aki olyan, mint valamennyi gyermekem. Mint mi mindannyian. Valaki, aki élni akar."

Mi az első szó ami eszembe jutott, amikor leraktam a könyvet: az hogy ÚRISTEN, és most rengeteg érzés kavarog bennem, egyszerre vagyok szomorú és dühös, de egy biztos, ez a könyv még napokig nem fog ereszteni. Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nem fogom tudni majd letenni, tudtam hogy nem lesz könnyű majd megemészteni, de én akkor is akartam. Annyira sebezhetőek a gyerekek és néha észre sem vesszük, hogy mekkora fájdalmat tudunk okozni nekik.

Sheila pici volt a korához képest, bűzlött a több napos pisiszagtól és kosztól. Erőszakos volt, ráadásul az édesanyja otthagyta az autópálya kellős közepén, aki nem volt több mint húszéves. Miután édesapja kikerült a börtönből, azóta ő viseli a gondját a kislánynak. Amikor bekerült Torey osztályába feszült volt és ideges, ő maga nem tudta kezelni a helyzetet ahogyan kezdetben a tanárnő sem. Ám Torey szépen lassan megtörte a jeget és sikerült a bizalmába férkőznie. Minden lépést kétszer meg kellett fontolni, mert ez a kapcsolat annyira törékeny volt, hogy bármikor összetörhetett. Ahogy haladtam a sorokkal, a kislányt én magam is a szívembe zártam, pedig a viselkedése taszított. Nem is értettem , hogy Torey miként képes ilyen türelemmel viseltetni iránta, ám szépen lassan észrevette Sheila vonzó és hasznos értékeit. A tanárnő igazán különleges tehetséggel bír, mert képes volt felismerni és kezelni a kislányt, aki néha olyan volt mint egy vadmacska. Sokáig azt hittem ez a különleges kapcsolat örökre megmarad, ám a sors másképp hozta.

Felmerült bennem a kérdés: mi van akkor ha Torey Hayden csak egy egyszerű tanár? Akkor is tudta volna kezelni Sheilát? Hiszen néha ő maga is belátta, hogy túllép saját hatáskörén és akarva akaratlanul, de másképp lépett fel mint ahogy az elő van írva. Néha igenis az észérvek helyett az ösztöneire hagyatkozott, ami nem biztos hogy minden esetben megfelelő döntés volt. De azt hiszem nem is ez a lényeg, hanem a végeredmény, mert megmentett egy gyermeket.

Óvatosan a könyvvel, mert az ember velejéig hatol és képes beférkőzni az agy minden egyes szegletébe. Készülj fel rá, hogy többször fog kiülni a döbbenet az arcodra, mint az öröm, de néha muszáj szembenézni a valóssággal, hogy összetörjünk és összerakjuk magunkat.

"-Te félsz, William - közölte Guillermo. - Mitől félsz?
Kinyújtottam a kezemet. - Gyere, ülj ide mellém.
Felkelt és odajött. Átfogtam a vállát.
- Ijesztő dolog, amiről beszélünk, igaz?
Bólintott. - Az ágyam alatt néha por van, amikor a mamám nem porszívózik.
- William most nem ez a téma - szólt rá Peter.
- De én félek a portól. Az szokott eszembe jutni, hogy a porszemek valamikor emberek voltak. Lehet, hogy halott emberek vannak az ágyam alatt.
- Ez hülyeség.
- Nem, mert benne van a Bibliában, Peter, hogy porból jöttél és porrá leszel, ha meghalsz. A Biblia mondja. A mamám megmutatta nekem. Kérdezd csak meg Torey-t."

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:

Read More

Megjelenés!!!!!

Na! Csak hogy ne legyen egyszerű összeírni a kívánságlistánkat karácsonyra! :) Íme még néhány megjelenés:

Torey Hayden: Egy gyerek

Egy hatéves lány fához kötözte és felgyújtotta hároméves társát. A kisfiú válságos állapotban került kórházba. Van-e élet ezek után a kislány számára? Ez a könyv csak egyetlen gyermek története. Nem azért íródott, hogy sajnálatot ébresszen. Nem is azzal a szándékkal, hogy egy tanárt megdicsérjenek a munkájáért. Még kevésbé azért, hogy riogassa a békés és boldog tudatlanságban élőket. Nem. Ez a könyv csupán válasz szeretne lenni arra a kérdésre, vajon frusztráló dolog-e mentálisan beteg gyerekekkel dolgozni. Egy dal szeretne lenni, amely az emberi lélek tiszteletére íródott, egy kislány tiszteletére, aki olyan, mint valamennyi gyermekem. Mint mi mindannyian. Valaki, aki élni akar.

Gaál Viktor: Arche II.

A kultuszregénnyé lett "ARCHE - Boszorkányszerelem" folytatása. Jópár év eltelt azóta, hogy Kai visszaszerezte végül az Őskönyvet, az Arche-t. Hiába hagyta ott azonban a Város őrületét, nem lehet nyugta, mert túl nagy hatalmat vigyáz ahhoz, hogy ne akadjanak olyanok, akik meg akarják kaparintani tőle ezt az istentelen alkotást. Kai pedig olyan ellenséggel találja szemben magát, amelyre még ő sem számítot. Ezoterikus thriller/fantasy egy világot átszövő, évezredes összeesküvésről, amely áthatja mindennapjainkat és amely boldogtalanságban tartja az emberiségét, de mi nem látjuk, mert társadalmunk bekorlátoz, vakká tesz.


Greg Keyes: Hollóisten I. ( A Folyamszülött folytatása)

A roppant Folyam, ez a hatalmas és éhes isten a hegyektől a távoli tengerig kanyarog, és a földek, amelyeket érint, az uralmát nyögik. Erejének senki sem állhat ellen: minden más istent és szellemet felfalt, vagy elűzött a maga közeléből. Ám a pusztákon, ahol már nincs hatalma, csak úgy nyüzsögnek a kisebb-nagyobb természetfölötti lények, szellemek és lelkek. E veszélyes és idegen földre menekül a Váltott Isten elől saját lánya, Hezsi, a nhóli hercegnő, hogy a síkság vad nomádjai között végre szabad lehessen. De a Folyam visszaköveteli őt: minden erejét és ravaszságát összeszedve arra tör, hogy ismét hatalmába kerítse. Perkart, a pásztorok népéből származó ifjút végzete ugyancsak a Váltott Istenhez köti: szerelmének, a forrásúrnőnek megesküdött, hogy végez a Folyammal. S bár a kardját istenek kovácsolták, jól tudja, vállalkozása mennyire lehetetlen és reménytelen. Ők ketten csakis a Hollóisten segítségével győzhetnék le a Folyamot a Holló azonban kétszínű és álnok; aki benne bízik, csupán még nagyobb veszélynek teszi ki magát. A Váltott Isten gyermekei színpompás, gazdag világán istenek és halandók vetélkednek egymással a hatalomért. Greg Keyes könyvciklusa a felnőtt, értékteremtő fantasy alapműveinek egyike.

Read More

Richelle Mead: Dermesztő ölelés

"Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg. A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van. "

Nagy nehezen rászántam magam arra, hogy végre megírjam ezt a bejegyzést, elvégre mindjárt kiolvasom a harmadik részt is :D. Az az igazság, hogy picit keserű a szám íze, mert én egy kicsivel többet vártam, mint amit kaptam. Míg az első rész tele volt izgalommal és feszültséggel, addig a második kötetben már lassabb mederben folytak a dolgok. Persze ennek is meg van a maga szépsége, de egy nagyobb löket után az olvasó valami hasonlóra számít a folytatásokban is. De javítsatok ki ha tévedek :).

Ebben a kötetben sok olyan kérdésre megkapjuk a választ, ami az első kötetben kimaradt. Természetesen ez várható volt, hiszen egy sorozat esetében nem szabad lelőni egyből az összes poént, hanem hagyni kell, hogy szépen lassan kibontakozzon előttünk a történet minden egyes apró részlete. Ha belegondolunk akkor egy-egy különlegesebb édesség esetében sem szabad egyből felfalni az egészet, hanem hagyni kell hogy az ízlelőbimbóink felfedezzék maguknak a finomabbnál finomabb részleteket. :) Azt hiszem a Vámpírakadémia sorozat is hasonló, minél többet olvasom annál inkább több részlet bontakozik ki előttem. A főszereplők iránti szimpátiám semmit sem változott, mert egyik csajért sem vagyok még mindig oda, viszont bizonyos srácok egyre inkább belopják magukat a szívembe. ;)

Összességében elmondhatom, hogy az egyik szemem sír miközben a másik nevet, hisz a vége nem éppen heppienddel végződött, így egy-két könnycsepp is kigördült mire az utolsó oldalakra értem. Viszont a szellemes párbeszédeken imitt-amott néha bezony elmosolyodtam. :D

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Könyvesem: ITT

Read More

Richelle Mead: Vámpírakadémia

"Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem."

Azt hiszem vasárnap sikerült rájönnöm arra, hogy vannak olyan könyvek, amikkel egy kicsit várni kell ahhoz, hogy az ember igazán élvezze őket. Szerintem mindannyian megtapasztaltuk, hogy a könyvesboltok polcait elárasztották a vámpíros könyvek és néha nehéz eldönteni, melyiknek is kezdjünk neki. Anno mikor megjelent a Vámpírakadémia első része kicsit féltem tőle, de akkor úgy döntöttem hogy próba cseresznye én, akkor is belevágok és megveszem a sorozat összes részét. Több mint egy évet vártam mire bele mertem vágni, de nem bánom, mert határozottan megérte. Most már tudom, hogy mindennek meg van a maga ideje és helye, mert meghozza a várva várt eredményt. :)

A regény teljesen elvarázsolt, és még mindig nem tudom mi az, ami ennyire meg fogott benne. :) Egyszerűen odatapadt a kezemhez és csak akkor tudtam levakarni magamról, amikor már teljesen kiolvastam. Úgyhogy most egy kicsit bajban is vagyok, mert ezt a fantasztikus érzést át kéne adnom valahogy, de a szavak bent ragadtak. Egy biztos, hogy a könyv témája különleges és már az első oldalak elolvasása után tudjuk, hogy nem egy szokványos lányregénnyel állunk szemben. Ráadásul már az eleje olyan, mintha valami gyorsvonaton száguldanánk, haladunk haladunk, csak nem tudjuk hogy hova. :) Persze sok mindenre fény derül, de biztos vagyok benne, hogy az írónő nem árulta el nekünk az összes titkot, így kénytelen vagyunk egyből a kezünkben venni a második kötetet. Legalábbis az én esetemben így volt. ;)

A történet két főszereplője Lissa és Rose, két igazán különleges teremtés. Míg Lissa visszafogott, igazi jó kislány, aki igyekszik megfelelni a környezete elvárásainak, addig Rose egy két lábon járon bomba, minden rosszaságban benne van és abszolút nem foglalkozik a külsőségekkel. Néhol idegesített Lissa tutyimutyisága és nem tudtam elfogadni azt sem, hogy ennyire támaszkodnia kell valakire. Ám ezzel ellentétben Rose vakmerősége, bátorsága nagyon tetszett, de mégsem ő volt a kedvencem, hanem Mason és Dimitrij, a két szuper pasi. Nem vagyok hajlandó elárulni, hogy mért őket választottam, ez maradjon meg az én kis titkom. ;)

Ebben a regényben a vámpírtársadalom számomra egy teljesen más megvilágításba került, hihetően és varázslatosan. Az az igazság, hogy nagyon negatív kritikával nem tudom illetni, mert nagyszerű élményt nyújt, csak jó időben jó helyen kell olvasni ;) (értsd: nem egy tucat vámpíros könyv olvasása után) . Összességében a Vámpírakadémia egy fantasztikus regény, rejtéllyel, romantikával, izgalmas karakterekkel és szellemes párbeszédekkel. Ha választás elé kerülsz valamelyik könyvesboltban, ezt a könyvet semmiképpen se hagyd ott. :)

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:

Read More

Brenna Yovanoff: Az elcserélt

"Mackie Doyle igyekszik úgy élni az életét, mint mindenki más Gentry tökéletes kisvárosában: gondtalanul, boldogan, és egyezményes hallgatásban arról, hogy miért nem történik ebben a városkában soha semmilyen szerencsétlenség. Pedig lenne miről beszélni.

Mackie-nek is van egy sötét titka. Ő egy elcserélt, tizenhat évvel ezelőtt hagyták ott egy igazi kisbaba helyett a bölcsőben. Most azonban a város alatt élő lények visszavárják, neki pedig döntenie kell arról, hogy hová akar tartozni. Egy hónappal ezelőtt még őt sem érdekelték a titkok, a normális, emberi élet reményében el is küldte volna a lényeket. Most azonban, hogy feltűnt a színen a furcsa, szép és megbántott lány, Tate, már túl sok minden forog kockán. Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, hogy miért él az emberek között, és hogy képes lesz-e valaha is arra, hogy valóban közéjük tartozzon…"

A visszatérésem egy igazán érdekes ifjúsági regénnyel ünnepelném. :) Sajnos mostanában időhiányban szenvedek - ezt majd később kifejtem egy másik bejegyzés alkalmával - így kicsit lassabban jönnek majd a bejegyzések. Ezt kéretik elnézni. Köszönöm. :) Na de térjünk vissza a maga műfajában sajátos és izgalmas könyvre.

Elsősorban a regény atmoszférája fogja elkapni a kedves olvasót, szürke és hátborzongató. Ráadásul a szerző mindezt megfűszerezi egy kis esővel, köddel és még a főszereplő ízlése is ez irányba hajlik, hiszen imádja a rock zenét és a sötét ruhákat. Az első pár oldal után úgy éreztem, hogy én ezt gyerek kezébe nem adnám, ugyanis olyan horrorisztikus jelenetekkel van tarkítva, hogy még az én hajam is égnek állt tőle. Ám ahogy haladtam a sorokkal ez az érzés elmúlt, sőt, valahol a közepe fele ez a borús hangulat megenyhült köszönhetően a szereplők hangulatváltozásának. Mindemellett folyamatos titokzatosság lengi át a történetet, hiszen nagyon sokáig nem tudjuk kivel állunk szemben, sőt még magáról a főszereplőről is csak mozaikdarabkákat kapunk. Ez a fajta titkolódzás kifejezetten kínzást jelent egy olyan embernek, mint amilyen én vagyok. Néhol majd meghaltam már a kíváncsiságtól, hogy derüljön már ki, mi merre hány méter. :D De pont ez volt amiért egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet. ;)

Te mit tennél, ha az életed más lenne, mint a többiekké? Hogyan próbálnál meg beilleszkedni a többiekk közé, ha te magad egy furcsa szerzet vagy? Ez a világ Mackie Doyle számára nem éppen leányálom, ám ő mégis megtesz mindent azért, hogy senki ne fedje fel a titkát. Egyedül otthon érzi magát biztonságban, ahol önmaga lehet. Mackie pont azért lesz szerethető, mert nem csak beilleszkedni szeretne, hanem egyszerűen normális szeretne lenni. Azt hiszem ő az egyik színfolt ebben a szürke történetben akit különleges kötelék fűz össze egyetlen nővérével. Ez a kapcsolat igazi testvéri kapcsolat, mert képesek egymásért akár még tűzbe is menni.

A pro mellé egy kis kontra, azaz mi nem tetszett, mert hogy olyan is van. Szóval a fejezetek címének betűtípusát elrontották, mert olvashatatlan. Némelyik címet úgy kellett kibogoznom, hogy mit is takar valójában és ez néhol több percet is igénybe vett az életemből. A másik a fordítás, merthogy találkoztam egy-két olyan mondattal, ami kicsit értelmetlenre sikeredett. Persze ez a néhány mondat igazán elveszik a sorok között, de az én sasszemem még ezt is kiszúrta. Hehehe. Ja és a borító, hát az valami fenomenálisra sikeredett, rettenetesen passzol a történethez. :)

A regényt ajánlom minden olyan olvasónak, aki imádja az idegeit borzolni egy kis sötét fantasyvel. ;) Én szerettem, és a többi könyvét is szeretném Brenna Yovanoffnak. :)

U.I.: Érdemes meglesni a regény trailerét, egész jól sikerült.

A könyvért köszönet az Egmont kiadónak és Borostyának! :)

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Lobo: ITT
Nancy: ITT

Read More

Ki lennék? - Játékból

Joeymano és Memoir kíváncsiak lettek arra, hogy ha szerepelhetnék egy könyvben akkor ki lennék és miért?

Ezen a kérdésen nem is kellett sokáig gondolkodnom, mert egyből beugrott a válasz. :D Ugyanis én legszívesebben Harry Potter lennék. :) Igaz, hogy a másik nemhez tartozik, de mégis annyira irigyeltem azért mert tud varázsolni, mert tud repülni stb stb stb. :) Aztán eszembe jutott egy másik kedvenc sorozatom a Dragonlance, ahol szintén szívesen elvállalnék egy jó kis szerepet. :) Khmm remélem meghallotta valaki. ;)

És hogy én kire vagyok kíváncsi? : azt hiszem már mindenki megkapta, úgyhogy én már nem is tudom továbbítani.

Read More

Kívánságlista!

Azaz mit szeretnék látni a csizmámban (majd mikuláskor), a karácsonyi fa alatt, vagy a születésnapi tortám mellett. :D

Cail Garriger: Soulless - Lélektelen (már ha idén még megjelenik :))

Jane Goodall: Nálatok vannak még állatok?

Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Jamie Oliver: Jamie főzőiskolája - Tanulj meg főzni 24 óra alatt

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Susan Elizabeth Phillips: Mindent a szerelemért

Read More

Háhá! Újra itt!

Kedves olvasóimmal szeretném tudatni, hogy az Olvasószoba újra nyitja kapuit. Előre láthatólag számos könyvvel jelentkezem azzal a céllal, hogy megőrjítsem a pénztárcáitokat. Hehehe (gonosz vigyor)!

És hogy mi várható az elkövetkezendő napokra? Elutazunk majd vámpírországba, illetve belecsöppenünk majd a fantasy műfajba is és ha minden igaza akkor még a szerelemnek és a krimiknek is lesz helye az oldalon. ;)

Welcome! :)

Read More

Kedves olvasóim!

A mai naptól kezdve az Olvasószoba bezárja a kapuit néhány napra, ugyanis egy festő lepte el a lakásunkat és közölte velünk, hogy az összes könyvünket csomagoljuk el amennyire lehet. Úgyhogy a drága kincseim jelen pillanatban egy zacskóban fetrengenek, és arra várnak mikor kerülhetnek vissza a helyükre. :) Addig is sok-sok türelem mindenkinek!

Remélhetőleg hamar visszaáll a rend és jöhetek a jobbnál jobb posztokkal. :)

Read More

Lawrence Block: Hosszú út a sírkertbe

"Mielőtt Matthew Scudder otthagyta a rendőrséget, hazudott az esküdtszéknek, hogy rács mögé juttasson egy James Leo Motley nevű veszélyes pszichopatát. Tizenkét évvel később a szörnyeget kiszabadul a börtönből, és nekilát, hogy valóra váltsa régi ígéretét, mely szerint nemcsak Scudder fog fizetni hazugságáért, hanem a női is. Motley módszeresen végez Scudder régi ismerőseivel, szeretőivel, barátaival, sőt még idegenekkel is, miközben olyan, akár egy szellem: képtelenség elfogni. Scuddernek minden tőle telhetőt meg kell tennie, különben mindenkit elveszít, aki fontos neki. Minden követ megmozgat, mindenhova elmegy, mindenkivel beszél, ám Motley mindig egy lépéssel előtte jár."

Az a nagy harci helyzet kedves olvasóim, hogy én nagyon elfogult vagyok Lawrence Block-kal szemben, ezért érdemes meggondolni, hogy van-e értelme annak, hogy végig olvassátok a bejegyzésemet. Persze ez nem azt jelenti, hogy most csupa ömlengést fogtok olvasni, de azért lesz egy icipici elfogultság a részemről. :) A másik nagy problémám, hogy a többi könyvesblogger már jól kivesézte ezt a művet, így nem igazán tudom, hogy milyen új információval tudnék nektek szolgálni a szubjektív benyomásaimon kívül. :)

Minden akkor kezdődött amikor a helyi könyvtárban először fogtam a kezemben a Scudder sorozat első darabját, az Apák bűneit. Ettől a pillanattól kezdve megszállottan kerestem minden művét, mert nekem felejthetetlen élményt okozott az első rész. Szerencsére azóta az Agave kiadó megállás nélkül adja Block úr könyveit. Örök hálám! :)

A mai napig nem tudom megmagyarázni vonzódásomat a főszereplő iránt, hisz egy alkoholista, depressziós figura, aki évek óta nem beszélt családjával. Ennek ellenére mégis van valami kisugárzása, amitől az olvasó igazán meg tudja kedvelni. Ráadásul a regényt az atmoszférája miatt sem lehetne a könnyed, vidám könyvek közé sorolni, mégis lebilincselő és letehetetlen. Ám mindezek ellenére azt kell mondjam, hogy egy kicsit csalódtam a sorozat nyolcadik darabjában, mivel most nem nyújtott akkora élményt, mint az eddigi részek. Voltak olyan jelenetek a regényben, amit én kicsit túlnyújtottnak, feleslegesnek éreztem, egyszóval untam. Ezektől eltekintve, mégis van valami a könyvben, ami nem hagyja nyugodni az embert, amíg ki nem olvassa. Talán a túlzott kíváncsiságom okozza? :) Ezt már sosem fogjuk megtudni. :)

Block úr megérdemel egy kalapemelést, mert annak ellenére, hogy minden történetének ugyanaz az alapja, mégis úgy tudja csűrni csavarni a dolgokat, hogy az ember ezt sose unja meg. Ezért is van tele a polcom vele. :)

Értékelés: 5/4,

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Lobo: ITT
Miestas: ITT
Pupilla: ITT

Read More

Epres Kornélia: Őszike

"Sárgult falevelek közt susogó szellő, zizegő avar, vörösbor a bágyadt napsütésben, zúgó zápor, majd csend, felvillanó emlékképek, titokzatosság... Ősz. Talán a legszebb, leghangulatosabb évszak. Alapanyagnak éppen megfelelő. No mármost, kedves Olvasóm, kezdetnek adjunk ezen alaphoz négy lányt: Gerberát, Nárciszt, Berkenyét és Íriszt! Családostul-mindenestül öntsük őket egy csodálatos szépségű völgybe, majd jól gyúrjuk össze csapatukat, hogy a szálak teljesen összegubancolódjanak s a romantika egészen átszínezze keveréküket! Akkor aztán szórjuk meg művünket némi titokkal, kalanddal és izgalommal, végül fűszerezzük az egészet egy késhegynyi humorral, s voilá, már készen is áll az Őszike! (Nap)sütést nem igényel, azonnal tálalható s fogyasztható. Jó olvasást!"

A történet középpontjában három lány áll, akik utolsó évüket töltik a gimnáziumban ezért igyekeznek minden percet egymással tölteni. Ahogy haladunk előre a regényben lassan mindannyian megismerik a szerelmet, a bánatot és az elválást. És hogy miért is kaphatta az Őszike címet a könyv? A válasz nagyon egyszerű, a történet az egyik legszebb évszakban játszódik mégpedig ősszel. :)

A lányok szülei idén úgy döntenek, hogy az őszi szünetet együtt töltik a Virág völgyben. Mindenkinek változást hoz az életében ez az egy hét, valaki a szerelmet ismeri meg, valakinek komoly döntést kell meghoznia ami hatással van a jövőjére.

A regény humoros, könnyed és szórakoztató. Már az első oldalakon magával ragadott a regény és tudtam, hogy végre megtaláltam a hozzám illő történetet. Ahogy elmerültem a sorok között, valahogy mindig visszakanyarodtam a saját életem legszebb pillanataihoz, az első szerelem, az első igazi csók, a barátok és az a sok utálatos pillanat amit az iskolában kellett eltöltenem. Már csak ezért is megéri beszerezni a szerző első regényét, mert amíg olvassuk visszarepülünk a saját emlékeink közé, és néha jó visszaemlékezni és elmosolyodni azon mennyi hülyeséget vétettünk. :)

Ha emlékszel arra milyen volt kamasznak lenni, akkor máris tudod, hogy milyen szereplő lehet Gerbera, Nárcisz és Berkenye. A lányokat nem lehet nem kedvelni, hisz nem sokban különböznek tőlünk. Pont abban a korban vannak, amikor már majdnem kész nők, de a lelkük mélyén még gyerekek, az élet pedig olyan döntéseket állít eléjük, amit felnőtt fejjel kell megoldani.

Azaz igazság, hogy nem tudok és nem is akarok rosszat mondani a könyvre. Az írónőre pedig figyeljetek mert jól ír, marha jól ír és megéri a figyelmet. :)

A könyvért köszönet a Novum Pocket kiadónak!

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

Read More

Őszi nagytakarítás, avagy...

könyvek amiktől szívesen megválnék. Ha valakinek valamelyik szimpatikus, az dobjon egy emailt. :)

1. Alice Sebold: Komfortos mennyország (elkelt)
2. Anna Maxted: Műkörömszakadtáig
3. Barbara Taylor Bradford: Egy gazdag nő
4. Barbara Taylor Bradford: Emma titka
5. Brian James: Holnap, talán
6. Dan Brown: Deception Point (angol)
7. Daniel Silva: A Moszad ügynöke (elkelt)
8. Elaine Cunningham: Varázskopó
9. Elaine Cunningham: Varázskapu
10. Elizabeth Adler: Kalifornia, szívem (elkelt)
11. Francesca Marciano: Szerelmem, Afrika
12. George Eliot: Büszkeség és ártatlanság (elkelt)
13. Gesztesi Károly: Bulik, balhék, sztorik (elkelt)
14. Grace Tiffany: Türkizköves gyűrű (elkelt)
15. Jessica Adams: Üzenet a túlpartról
16. John Altman: Titkos formula
17. John Shors: Hullámsír
18. Kurt Vonnegut: Titán szirénjei
19. L. M. Montgomery: Váratlan utazás I. (elkelt)
20. Margaret Weis - Tracy Hickmann: A sötétség kútja I.-II.
21. Margaret Weis - Tracy Hickmann: Sárkányszárny I.-II.
22. Margaret Weis - Tracy Hickmann: Elf csillag I.
23. Melissa Hill: Kívánj bármit!
24. Nora Roberts: Morrigan keresztje
25. Plum Sykes: New York hercegnői (elkelt)
26. Rosamunde Pilcher: Ház a tengerparton
27. Salamon Pál: Zariffa (elkelt)
28. Stephen King: Dolores
29. Szabó Nándor: Bűnös kisvárosnak sivár dalai (verseskötet)
30. Vág Bernadett: Kibeszélem az uram (elkelt)
31. Vass Virág: Vulévu
32. Vavyan Fable: Nászjelentés (elkelt)
33. William P. Young: A viskó (elkelt)

Read More

Chitra Banerjee Divakaruni: A fűszermesternő

"A regény hősnője Tilo, aki messzi földön látja meg a napvilágot, majd számtalan bonyodalom után a Fűszerek Szigetére érkezik. E különös helyen megismeri a fűszerek titkos erejét, s általuk varázserőre, misztikus képességekre tesz szert az emberek felett. Hatalmát azonban csak a Mesternőkre vonatkozó szigorú szabályok szerint gyakorolhatja. Ifjúi lélekkel, egy öregasszony testébe költözve kezdi meg munkáját Oaklandben, egy fűszerboltban. Miközben a boltba betérők sorsát megismerve próbál segíteni, maga is válaszút elé kerül. Megtörténik vele az, ami az ő helyzetében szigorúan tilos: szerelmes lesz egy amerikai férfiba. Ettől a pillanattól nincs menekvés, döntenie kell sorsáról."

Úgy gondoltam körbeszimatolok egy kicsit a többi könyvesblogger oldalán, ugyanis engem annyira elvarázsolt a regény, hogy együltő helyemben kiolvastam a felét és kíváncsi voltam, hogy volt-e valaki hasonló cipőben. :) De sajnos, különböző véleményekre bukkantam és senki nem volt azonos véleménnyel velem. Pedig a könyv maga a fűszer, az illata, a zamata, a hangulata, mind-mind varázslatos. Másokkal ellentétben én nem éreztem, hogy unatkoztam volna a regény olvasása közben, sőt igenis élveztem ahogy az egyes fűszerek funkcióját bemutatta az írónő. Ugyanis a fűszerek mágiával, varázslattal vannak telítve, melyet ha helyesen alkalmaznak megváltoztatják az ember életét. Mindjárt kedvem támadt egy kis Indiához. :)

Egyetlenegy aprócska gondom volt, hogy a helyszínt nem igazán ismerhetjük meg a történetben. Ennek oka, hogy Tilo nem mozdulhat ki boltjából, mert akkor irgum-burgum lesz, de mégis valahol hiányoltam azt, hogy a szerző bemutassa, hol is van pontosan ez a boltocska (azon kívül, hogy Amerikában). :) De persze ez az észrevételem a történet szempontjából igazán lényegtelen, csak imádom fikázni a könyveket. Hehehe (gonosz vigyor). :D

Tilo, a főhősünk viszont igazi lázadó, néha éreztem inkább tinédzsernek, mint öregasszonynak, melynek oka hogy folyamatosan lázadozik a szabályok ellen. De azt hiszem ezzel nem ő lett volna az egyetlen, hiszen az ember néha imádja megszegni, felrúgni azokat a fránya tilalmakat. Mindemellett szerethető karakter, aki igyekszik mindenkin segíteni, még ha elsőre nem is úgy sikerülnek a dolgok, mint ahogy az elvárható lenne. :)

Ha szeretnél elmerülni egy olyan regényben, melyben egyszerre valósul meg a mágia, a szerelem, a vágy és az álom, akkor a Fűszermesternő a te könyved. ;)

U.I.: A könyvből film is készült, melyet itt tekinthettek meg.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Stippistop: ITT
F-Andi: ITT

Read More

Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

"Kanada 1867: Ahogy a tél egyre szorosabban markolta Dover River elszigetelt települését, egy asszony élete legveszélyesebb útjára indul. Egy férfit brutálisan meggyilkoltak, a nő tizenhét éves fia pedig eltűnt. Az erőszak régi sebeket tép fel, és lángra gyújtja a kisváros mélyen ülő feszültségeit. Vannak akik meg akarják oldani a bűntényt, mások csak ki akarják használni. Hogy fia nevét tisztára mossa, az asszonynak nincs más választása, mint, hogy kövesse a halott férfi kunyhójától induló nyomokat, és északnak induljon az erdőbe, és az azon túli kietlen tájra."

A legnagyobb gondom a regénnyel, hogy nem teremtette meg azt az atmoszférát ami elhitetné velem, hogy valóban az 1870-es években járunk. Igaz, hogy vannak indiánok, igaz hogy vannak farkasok és az is igaz, hogy ott voltak az akkor jellemző alapvető problémák, és konfliktusok , ám mindezt nem éreztem igazinak. Mindemellett én kicsit zavarónak találtam a különböző nézőpontok váltakoztatását, ami összezavarhatja az első oldalakon a naiv olvasót. Szerintem a szerzőnek ennyire nem kellett volna belebonyolódnia a sztoriba, de ettől függetlenül jó kis történettel állunk szemben, csak egy kicsit túl hosszúra sikeredett.

A szereplők között sem találtam olyan embert, akivel szimpatizálni tudtam volna, de ez nem is meglepő hiszen rengeteg karakter jelenik meg a regényben. és ahogy haladunk előre egyre több és több új ember tűnik fel a színen. Az egyetlen kulcsfigura az édesanya, akit a szerző ki is emel úgy, hogy külön fejezeteket szán neki. Véleményem szerint azért lett ő a fő alanya a történetnek, mert a szerző az anyja lelki tusáját szerette volna kiemelni az egész regényben, akinek fő célja hogy tisztára mossa fia nevét.

A történet végig rideg és hideg, farkasok üvöltenek az erdőben, amitől feláll a szőr az olvasó hátán (na persze csak képletesen, hiszen nem gondolhatjátok, hogy szőrös a hátam :D), de sajnos ez nekem most kevés volt ahhoz, hogy igazán élvezhessem a könyvet. Tudomásom szerint ez volt a szerző első könyve, ami akár sikeres is lehetett volna, ha nem visz bizonyos dolgokat túlzásba. Szerintem a kicsivel kevesebb több lett volna. :)

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:

Read More

Kedves naplóm! 1. rész

Valamikor azt ígértem, hogy egy új sorozatot fogok elindítani a blogomon. Szegény olvasóim már lehet, hogy epekedve várják ezeket a bejegyzéseket és én galád még életjelet sem adok magamról. Pedig azok a fogaskerekek dolgoznak ám, csak az olvasok ezt nem láthatják. :) De neked elárulom kedves naplóm, hogy is állnak a dolgok. Néhány ismerős tanácsára vettem a bátorságot és összeírtam egy pár kérdést, amit egy jó pár kiadónak elküldök majd és ezek alapján fogom majd megírni a bejegyzéseimet. Képzeld naplóm, sokan kérdezték hogy melyik lesz az első kiadó, akiről írni fogok? :) Én meg úgy döntöttem hogy az lesz az első aki először fog válaszolni a levelemre. :)

Na, kedves napló mára ennyi, majd még jelentkezem. :)

Read More

Egy újabb körkérdés egy kis játékkal fűszerezve! :)

Először is szeretném megköszönni Nimának és Erikának, akiktől kaptam ezt a körkérdést! :)

Az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár október 9-én könyves napot szervez mindenféle programmal. Habár sajnálom hogy nem lehetek ott, de a játékban azért szívesen részt veszek. Többek között ezeket a fogalmakat is meg fogják vitatni kerekasztal beszélgetés keretében, amikről most én is asszociálok öt szóban:

1. olvasás: fantázia, pléd, kandalló, forró tea, nyugalom

2. kortárs magyar irodalom: szélsőséges, meghökkentő, furcsa, szókimondó, ismeretlen

3. e-book: kütyü, letöltés, kisbetűk, olvashatatlan, kényelmetlen

4. könyves blogok: pénztárcám, közösség, ismerkedés, barátság, kritikák

5. könyvtár: könyvillat, könyvek, kategória, csend, könyvtárosnénik

És én az alábbi öt könyvesblogger asszociációjára lennék kíváncsi:Joeymano, Dün, Horida, Ppayter, Márti.

Remélem ti s részt vesztek a játékban. :)

Read More

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

"1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története."

Kicsit félek az olvasóim reakciójától, ugyanis ez a regény nekem nem nyerte el úgy a tetszésemet, mint ahogy a többi könyves bloggerét. Azért azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a borító valóban mesés és valóban csalogató, aminek én áldozata is lettem, de a tartalomtól nem dobtam hátast. Rettenetesen tetszett, hogy a történet levelezések formájában bontakozott ki előttünk, habár bevallom derekasan, hogy az elején többször is vissza kellett lapoznom mire rájöttem, hogy ki kivel van, vagy ki kicsoda. De a külcsín mind nem elég, ha a belbecs az olvasónak nem tetszik. Na jó, azért ez így nem teljesen igaz, mert voltak olyan részek, amikben szívesen elmerültem, de összességében elmondhatom, hogy olvastam már sokkal jobbat is. Kicsit úgy éreztem, hogy a könyv utolsó harmadánál elfogyott volna a szufla, ezért ezeknél a részeknél el is vesztettem az érdeklődésemet.

A történet a második világháború végén játszódik, amikor is Juliet kap egy levelet bizonyos Dawsney uraságól, aki a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság tagja és arra kéri Julietet, hogy ismerkedjen meg velük közelebbről. Ezekből a levelekből kiderül, hogy a kis szigetecskét, ahol ezek az emberek laktak, megszállták a németek a háború alatt. Szépen lassan a folyamatos levelezgetésen keresztül az olvasó megismerheti az egyes szereplők személyiségét és életét is. És itt jön a második bökkenő, hogy én egyik szereplővel sem tudtam azonosulni, valahogy egyiket sem éreztem közel magamhoz. Annyira távolinak éreztem őket, mint amennyire tőlünk van Amerika.

És akkor most jöjjön a konklúzió: a regény ötletes, egyedi megvalósítással, de a végére a szerzők türelme elfogyott, mint ahogy nekem is. De ez ne riasszon el senkit sem, mert nem mindenkinek ugyanaz tetszik, lehet, hogy a kedves olvasómnak pont ez lenne az ideális könyv. ;)

Értékelés: 5/2,5

Mások is olvasták:
Olvasónapló: ITT
Ilweran: ITT
Margófirkák: ITT

Read More

Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál

"Marilla és Matthew, az Idős testvérpár elhatározzák, hogy örökbe fogadnak egy árvát, hogy segítsen nekik a ház körüli teendők ellátásában. A vonattal azonban a kért jókötésű fiú helyett legnagyobb megrökönyödésükre egy vézna, répavörös hajú kislány érkezik, akinek ráadásul be nem áll a szája. Első gondolatuk, hogy másnap visszaküldik a gyermeket az árvaházba, ám Anne úgy határoz, hogy maradni akar, hiszen a szigeten „oly tág tere nyílik a képzeletnek". Kezdeti vonakodásuk dacára Marilla és bátyja hamarosan már el sem tudják képzelni az életüket a bátor, életteli, fantáziadús és zavarba ejtően őszinte kislány nélkül. Anne érkezése olyan gyökeres változásokat hoz életükben, amilyenekről még csak nem is álmodtak."

Lucy Maud Montgomery nevével valamikor kislánykoromban találkoztam először. Emlékszem, hogy az egyik osztálytársnőm adta kölcsön az Anne sorozat első két kötetét, én meg épp valami fránya betegséget kaptam el, így kénytelen voltam otthon dekkolni és olvasni. :) Borzasztó volt nekem. :D Sajnos, akkoriban a többi része nem volt meg neki, de ma már lehetőségem van arra, hogy az összeset elolvassam, mert itt fekszenek a polcomon. Micsoda remek hír. :)

Az Anne otthonra talál című könyv először egy lányoknak szóló újságban jelent meg apró részletekben. Ám az írónő annyira beleszeretett a karakterekbe, hogy úgy gondolta megérdemelne az egész egy teljes könyvet, így a történeteket összefűzte olyan formában, hogy regényként is megállja a helyét. A szerző több kiadóhoz is elküldte a munkáját, de sajnos ezek a próbálkozások sikertelenek voltak, ezért egy időre félrerakta a könyvet. Pár évvel később újra előhalászta a polca mélyéről, egy kicsit átírta, majd újra megpróbálkozott a kiadónál, ami végül elfogadta az új változatot. Az első kiadás 1908-ban látott napvilágot (102 éves, WOW!) és a mai napig folyamatosan megjelennek újra kiadásban.

Miért is szeretem Anne világát? Mert a főhősünk képes a legegyszerűbb dologból is igazán nagyszerűt kihozni. Végtelenül fantáziadús és hihetetlenül cserfes kislány, hiszen még a bolhából is képes elefántot csinálni. :) Mindemellett muszáj megemlíteni Matthewt és Marillát is. Matthew a csupaszív ember, aki mindig csodálattal és büszkeséggel tekint az ő örökbefogadott lányára. Marilla, habár szíve mélyén ő is igazán szereti Annet, mégis inkább a szigorúbb oldalát mutatja meg.

Na persze nem szabad szó nélkül hagyni a történetet sem, hiszen a szerző remekül ábrázolja Avonlea minden egyes zugát. Remek leírások találhatóak a regényben, amelyek annyira részletgazdagok, hogy szinte már mi is ott vagyunk, mi is együtt lépkedünk Anne-nel a Zöldmanzárdos-házban. Igen (*sóhaj*), még ezek miatt a leírások miatt vagyok oda ezért a könyvért, hiszen ki ne szeretne a képzeletében ilyen helyeken csatangolni.

"A kislány azóta figyelte, hogy elhaladt mellette, és most is követte a tekintetével. Matthew nem nézett rá, de ha ránézett volna, akkor sem látta volna, milyen is valójában. Egy átlagos megfigyelő azonban egy tizenegy év körüli, nagyon rövid, nagyon szoros és nagyon csúnya sárgásfehér gyapjúszövetből készült ruhába öltözött kislányt látott volna, akinek kifakult, valaha barna zsirárdikalap ült a fején. A kalap alól minden tévedést kizárva két vastag, hosszú vörös hajfonat bukkant elő. Apró arca fehér volt és vékony, telis-tele szeplőkkel, szája, szeme nagy, ez utóbbi bizonyos megvilágításban vagy hangulatban zöldnek, máskor szürkének tetszett.
Ennyit láthatott volna egy átlagos megfigyelő, de egy éles szemű még azt is észrevette volna, hogy a kislány álla hegyes és határozott, hogy óriási szeme elevenséget és életerőt sugároz, hogy ajkának lágy vonala kedves és kifejező, homloka pedig széles és telt, egyszóval a mi jó ítélőképességgel megáldott megfigyelőnk arra a következtetésre jutott volna, hogy nem mindennapi lélek szorult ebbe a gazdátlan gyermeklányba, akitől a félénk Matthew Cuthbert oly nevetségesen rettegett."

Ha még soha nem volt részed Anne csodálatos világában, akkor itt az ideje hogy ezt sürgősen bepótold, ugyanis soha nem késő. :)

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Könyvespolc: ITT
Meseanyu: ITT

Read More

Nagyító alatt

Álmomban a fejembe fészkelte be magát egy ötlet, és nem hagyott egész reggel nyugodni. Az elkövetkezendő hetekben-hónapokban minden egyes kiadót nagyító alá fogok venni, vagyis egy rövidebb ismertetőt kaptok az adott könyvkiadóról és általuk kiadott szerintem legjobb könyvekből. Remélem csatlakoztok ti is a két hetente hétfőként megjelenő bejegyzéshez. :)

Amennyiben valakinek a témával kapcsolatban van esetleg ötlete, észrevétele az nyugodtan ossza meg velem. :)

Read More