2010. január 4., hétfő

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség

Gemma Doyle éli a tizenhat éves lányok mindennapjait Indiában. Persze azért ez nem olyan egyszerű, mert ő többre vágyik és szíve Londonba húzza, ahol bálokba járhatna, ismerkedhetne és lányiskolába járhatna. De egy nap minden megváltozik, amikor átéli első látomását és rejtélyes módon elveszti édesanyját. Mindezek után hazakerül Angliába és beíratják őt a Spence Akadémiára, ahol a látomások csak tovább nehezítik az amúgy sem könnyű dolgát, hisz be kell illeszkednie egy iskolába ahol csak lányok vannak...

Ez volt az a könyv amire azt mondtam az elején, hogy NA NE! köszönöm szépen ebből nem kérek, de aztán a sok pozitív bejegyzés amit a blogtársaim írtak mégis meghozta a kedvemet. :)

Mindjárt az első fejezet legfelső sarkán egy dátum virít rám: 1895. Nagyszerű, gondoltam magamban, ha már a XIX. századig repülünk vissza akkor ez a regény annyira rossz nem lehet. :) És valóban így is lett, ugyanis az első betűtől az utolsóig beszippantott és nem eresztett
, pedig azért rengeteg kérdés maradt a végére. Többször is felmerült bennem a gondolat, hogy Gemma miért barátkozik olyan lányokkal, mint Felicity, vagy Pippa, habár tudom hogy erre sosem kapom meg a választ, mégis a kérdés ott lebeg a fejem felett. Ugyanis engem marhára frusztrált mindkettő viselkedése és valahogy bennem nem is keltett egyik sem bizalmat annyira, hogy a barátjukká váljak, habár az is igaz hogy nem én vagyok a főszereplő és nem is én írtam a könyvet. :) Pontosan ezekből a gondolatokból, kérdésekből látszik hogy a szerző igyekezett a részletekre odafigyelni különben nem indultak volna meg bennem ezek az érzések. Mindenképpen figyelemre méltó ahogy az írónő leírja a lányok civódásait, veszekedéseit, féltékenykedéseit és az arra a korra jellemző társadalmi elvárásokat, habár azért itt - ott éreztem a mai korra jellemző vonásokat is.

Kidolgozatlannak vélem Kartik szerepét a regényben, ugyanis nem tudtam eldönteni hogy őt most utálnom kellene vagy szeretnem. De nem csak ez keltett bennem zavart, hanem ez az egész varázslós dolog is. Nem vagyok hozzászokva hogy az emberekből csak úgy távozzon a mágia, ha az ott van akkor annak ott is kell maradnia. Slussz passz ebben az ügyben nem vitatkozom. Ja, mielőtt elfelejtem: a cím! Tudom, hogy ez egy rettentő idegesítő szokásom, de szeretem tudni hogy egy regénynek miért az lesz a címe ami. És hát itt mostan nem értem miért lett "Rettentő gyönyörűség", ráadásul az angol cím is teljesen más. :S (Fejvakarás) Habár ezt a két szót felfedeztem egymás mellett egy mondatban, de nem gondolnám hogy a kiadónak ezért esett erre a címre a választása. Vagy igen?

Mégis mindezektől függetlenül lebilincselőnek találom a regényt és bízom benne hogy a folytatás sem marad alul az első részhez képest, úgyhogy most nagy izgalommal várom a folytatást, ami egyébként itt fekszik mellettem. ;)

Értékelés: 10/9

Mások is olvasták:
Nima: ITT
Amadea: ITT
Lobo: ITT
Csenga: ITT
Joeymano: ITT
Jane Eyre: ITT
Könyvfalók: ITT

4 megjegyzés:

Joeymano írta...

Tökjó, h mégis rábeszéltünk. Én, amikor a végére értem, rögtön rád gondoltam, h tetszene. :)
Kartik személye meg sztem ki fog forrni, ha elolvasod a Lázadó angyalok bevezetését, rájössz, h... Nem fogok spoilerozni, nyugi. :) De én már sejtem a szerepét.
És ez egy sorozat, kell h legyenek nyitott kérdések. :D

Csenga írta...

Én sem vagyok oda a mágiás,meg varázslós történetekért,de ez mégis megfogott.
A második rész pedig sokkal részletesebb lesz! De szerintem maradnak még elég izgalom a harmadik részre is:-)

Christina alias Pöfivonat írta...

Oooo csenga azt hiszem félreértettük egymást. :) Én igenis szeretem az ilyen mágikus könyveket, sőt én kifejezettem odáig meg vissza vagyok a fantasy könyvekért. Én csak azt szerettem volna mondani, hogy nem vagyok hozzá szokva hogy egy emberből úgymond eltávozzon a mágia. :) Ha esetleg nem érthető amit írtam akkor kérlek szólj, mert javítom. :)

Csenga írta...

Én értettelek félre:-)))