2010. február 4., csütörtök

Cormac McCarthy: Az út

"Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg.

Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A "vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják..."

Ez az a könyv ami megkapta az első helyet az "elmúlt évtized 100 legjobb könyve" listáján és azt hiszem nem véletlenül.

Képzelj el egy olyan világot, ahol már semmi sincs csak a puszta kietlenség, ráadásul mindent por és hamu fed és még az időjárás sem kedvez neked. Rettegsz, menekülsz és a túlélésért játszol, de van-e értelme ennek? Ki tudja. Csak az tudod, hogy menned kell egy jobb élet reményében. Közben néha elgondolkozol, hogy milyen életed van neked és milyen életed van így a fiadnak, akit minden áron meg akarsz menteni. Kicsit nyomasztó, nem igaz?

"Aztán később a sötétben: Kérdezhetek valamit?
Igen. Kérdezhetsz.
Mit csinálnál ha meghalnék?
Ha meghalnál én is meg akarnék halni.
Hogy velem lehess?
Igen. Hogy veled lehessek.
Jó."

A történet során nem fogjuk megtudni mi történt a Földdel, de ez nem is számít igazán, inkább végig abban bizunk/reménykedünk hogy a végén minden jóra fordul. Egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet, mert a bizakodó énem mindvégig abban reménykedett, hogy valami jó is történik. Minden sora, minden betűje sugározza a nyomasztó, depresszív hangulatot, úgyhogy aki a kezébe veszi annak ajánlom, hogy mellette olyan tevékenységgel töltse a szabad perceit, ami boldoggá teszi. Én is ezt tettem! Hazafele kicsit élveztem a tömeget, a zajt, a meleg otthont és megnyugvással töltött el, hogy mindezt én még élvezhetem.

A könyvet elsősorban azoknak ajánlom, akik nem idegenkednek a komorabb hangvételű, lélektani történetek iránt.

A könyv megvásárolható ITT!


U.I.: A regényből film is készült, amit nemsokára mi is láthatunk a hazai mozikban, de azt hiszem én inkább kihagyom. :)

Értékelés: 10/8

Mások is olvasták:

2 megjegyzés:

Andi írta...

Köszönöm a kölcsönzést Kriszti!
Bevallhatom, szükségem volt a könyv elolvasására. Bár a hangulatom nem lett jobb, de a lassú változás, elfogadás-megfogadás, beletörődés talán meghozza az eredményt.

Christina alias Pöfivonat írta...

Szívesen. :) Még mindig nem vagy biztos a Susan E. Phillips könyvben? :)