2011. április 27., szerda

Georges Simenon: Maigret gyanút fog

"A hajnalban a templomba siető ministránsfiú állítja, hogy gyilkosságot látott, de a kisvárosi rendőrök nem hisznek neki, hiszen se holttest, se vérnyom, se másik szemtanú. Az éjszaka közepén csöng a telefon a rendőrség központjában. A telefonáló a rendőröket szidalmazza, majd lövés dörren. A nyilvános telefonfülke közelében egy gyémántkereskedő holtteste hever, mellette pisztoly, zsebében gyémántok. Egy családapát lőnek le este az ablakon át, miközben lefekvéshez készülődik. Vagyona és haragosa nincs, ahogy indíték sincs. A párizsi kávézó a szokott időben kinyit, és a korán érkező vendég egész nap nem mozdul a helyéről. Alig fogyaszt, nem beszél, csak ül és figyel, mindössze egyszer telefonál, és rövid időre egy nő ül le mellé. Záráskor nehezen akar távozni, majd abban a pillanatban lövés dörren, ahogy kilép a kávézóból. Az összesereglő járókelők lába előtt azonban egy másik férfi holtteste hever. Négy, eddig magyarul meg nem jelent rejtélyes történet, amelyekben Maigret a tőle megszokott komótos következetességgel gombolyítja fel a szálakat."

Oooo én balga, majdnem elfelejtettem bejegyzést írni a Maigret gyanút fog című könyvről, szerencsére a hosszútávú memórián felsikított, hogy valamit nagyon, de nagyon elfelejtettem. Úgyhogy most íme, elétek tárom ezt a rövid kis szösszenetet.

A kötet illeszkedik a megkezdett koncepcióba már ami a borítót illeti, hasonló az előző kötethez, ami szintén az Agave gondozásában jelent meg. Nagyon tetszetős még mindig, mind külsőre mind belsőre, nagyon szeretem az ehhez hasonló kiadványokat. Viszont a fülszövege kicsit becsapós, mert nekem abszolút nem jött le belőle, hogy egy novellás kötetet tartok a kezemben. Ez már csak akkor vált világossá számomra mikor kinyitottam a könyvet és elkezdtem olvasni. :D

A kötet négy novellát tartalmaz, mind más és más hatást vált ki az emberből. Nem fogok belemenni a cselekmények részletezésébe, mert jó néhány blogger társam már megtette ezt, így felesleges kitérőt nem akarok tenni. A krimi műfajába tartozó novelláskötetet még nem olvastam idáig, valamiért engem nem is tudott annyira lenyűgözni. Furcsa, mert nem tudja beszippantani úgy az embert, mintha egy komplett regény lett volna, nekem ehhez hosszabb lélegzetvételű történetek kellenek. De természetesen ettől elvonatkoztatva nagyon jól éreztem magam az olvasásuk közben, remek kikapcsolódást tud nyújtani, akkor ha az embernek nincs több ideje, csak egy pár oldalas történethez.

Georges Simenon remek hangulatú novellákat alkotott, és bár a regényei sokkal lehengerlőbbek, ezekben a rövid szösszenetekben is meg tudja idézni a kor hangulatát, amiért szeretjük és szeretni is fogjuk a szerzőt. :)

A könyvért köszönet az Agave kiadónak!

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Miestas: ITT
Pupilla: ITT

0 megjegyzés: