2012. augusztus 24., péntek

Adam Blake: A Júdás-összeeskűvés

"A holt-tengeri tekercsekben ott rejlik a titok, hogyan halt meg valójában Krisztus…

Az egykori zsoldoskatona, Leo Tillman és a becsvágyó zsaru, Heather Kennedy érthetetlen halálesetek ügyében nyomoz. A szálak a holt-tengeri tekercsekhez és a bennük rejlő, halált hozó evangéliumhoz vezetik őket.
Tillman és Kennedy élete azonban csakhamar halálos veszélybe kerül, amikor sötét lelkű gyilkosok veszik őket üldözőbe, akik vért sírnak, és Júdás leszármazottainak hiszik magukat. Ezek a „bukott angyalok” mindenre készek, hogy megvédjék a tekercsek világot megrengető titkát... a titkot, hogy hogyan halt meg valójában Krisztus.
A Júdás-összeesküvés, amelynek története egy látványos repülőszerencsétlenségtől egy londoni egyetemen történt brutális gyilkosságon át egy mexikói fantomvárosig vezet, a leglebilincselőbb és a legtöbb meglepetéssel szolgáló krimi a Da Vinci-kód óta."

Gyorsan kihasználom az alkalmat, mert végre megszállt az ihlet és egy ilyen lehetőséget egyszer sem szabad kihagyni. Pontosan három könyv értékelésével vagyok elmaradva, ezek egyike A Júdás-összeesküvés Adam Blaketől, ezt az elmaradásomat szeretném most pótolni.

Valójában pár héttel ezelőtt fogtam a kezembe, de még most is érzékelem azt a hangulatot, ami a könyvből árad. A történet látszólag három különböző szálon fut és sokáig nem is tudjuk, hogy mi fogja majd őket összekötni, de addig is amíg megpróbálunk rájönni a titokra, rengeteg minden történik. Adam Blake stílusosan, olvasmányosan ír, amit enyhe humorral fűszerezett meg, de mégis sikerült helyenként elméláznom a könyv fölött és azon kapnom magam, hogy fogalmam sincs arról, mit is olvastam az elmúlt pár oldalon. Ez elsősorban az akciójelenetekre vonatkozik, merthogy én ezeket túl színesnek, hiteltelennek éreztem, na meg nem is vagyok nagy rajongója az ilyen pillanatoknak.

Egy kicsit talán meg is osztott ez a közel ötszáz oldal, hiszen a rejtély felderítését élveztem, ugyanakkor az előbb már említett akciójeleneteket kifejezetten untam. De ennek ellenére a legnagyobb hatást a könyv hangulata érte el nálam. Olyan atmoszféra lengte be, amitől az olvasó úgy érzi, hogy addig nem teheti le a könyvet, amíg a történet végére nem jutott. Izgalmakkal és feszültséggel van tele, de ezen kívül van valami megmagyarázhatatlan, ami tovább emeli a színvonalat. Egyáltalán nem éreztem, hogy bárhol is kiszámítható lenne a történet. Na persze voltak elméleteim a megoldásra vonatkozóan, amit itt-ott meg is erősített az író, de ettől még nem éreztem azt, hogy maradéktalanul megfejtettem volna a befejezést.

Muszáj kiemelnem a fordítást, hiszen sok múlik a fordítón is, mivel nélküle nem lenne olyan élvezetes a könyv. Ebben az esetben semmi kivetnivalót nem éreztem, sőt, kifejezetten élvezetesre sikeredett a magyar szöveg. Ilyenkor mindig megemelem a virtuális kalapomat a fordítók előtt, hiszen nem lehet olyan egyszerű egy-egy szöveget lefordítani, Adam Blake könyve meg kifejezetten nehéz lehetett a sok vallási értekezés miatt.

Őszintén szólva arra számítottam a többi értékelést elnézve, hogy valami kiemelkedőt olvashatok majd, ehhez képest egy csöppnyit talán csalódott vagyok. Összességében egy szavam sem lehet, de néhol egy-két oldalt áthúztam volna és akkor már meg lett volna az a bizonyos  hűha érzés. Egyébként pedig minden a helyén van, a jellemábrázolás, a történetvezetés és a környezetek bemutatása is. Elsőkönyves íróhoz képest szerintem kiváló lett ez a regény.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

0 megjegyzés: