"Az analógról digitálisra váltó televíziózás utóhatásaként felbukkanó,
Sávhasználat néven ismert anarchikus mozgalom kisajátítja és önös
céljaira fordítja a kihasználatlan rövidhullámú sávokat. A csatornák
közötti statikus háttérzajba rövidesen baljós és ijesztő
figyelmeztetések vegyülnek a civilizációnk küszöbön álló gazdasági,
politikai és társadalmi összeomlásáról és hidegvérű leckék arról, hogyan
éljük túl a bukást, és hogyan boldoguljunk a kíméletlen új rendszerben,
amely idővel elkerülhetetlenül feltámad a régi hamvaiból. Hiram és Levi
fiatalemberek, egykori cserkészvezetők, és számtalan szerepjáték
kampány veterán harcosai. Az egyetemi kampuszok, vásárlóközpontok és
zárt közösségek véráztatta harcmezőit járva egyszeriben azon kapják
magukat, hogy új személyiséget öltve, és új ideológiákkal felszerelkezve
egykori diákok, hackerek, és a társadalomba nehezen beilleszkedő egyéb
elemek szedett-vedett csapatát vezetik, hogy eljussanak egy Amaranth
nevű, már-már mitikus helyre, az új Ígéret Földjére, ahol egy törékeny
jövő várja, hogy megszülessen általuk."
Nem mostanában olvastam ezt a könyvet, de még így is élénken él bennem a történet. Ez csak azért furcsa, mert valójában nem tett rám túl nagy benyomást a könyv. A történet maga remek lenne, de én találtam benne apró hibákat, ami kicsit a kedvemet szegte.
Darin Bradley könyvét tizenöt éves kortól ajánlják, de megkockáztatom, hogy ezt inkább az idősebbek fogják élvezni, a felnőttek biztosan. Leginkább férfiaknak ajánlom, legalábbis van egy olyan érzésem, hogy elsősorban ez nekik íródott és bízom benne, hogy rengeteg fiatal veszi a kezébe, mert számtalan érdekes gondolat van benne.
Az író úgy szerkesztette meg a könyvet, hogy folyamatosan ugrándozik a
jelenben és egy úgynevezett túlélési könyv között, ahol megismerhetjük a
csapat feladatait, szabályait, egyfajta útmutatást nyújt az
olvasónak, hogy teljes mértékben megértsük a szereplők cselekedeteit. A történet eleinte nekem kicsit zavaros volt, nem tudtam hova tenni a dolgokat, és számos kérdés merült fel bennem folyamatosan, de végül sikerült belelendülnöm és megértenem. Az ötlet maga szerintem fantasztikus, viszont az írónak nem sikerült gördülékenyen megírnia. Zavart, hogy döcögősen haladunk, de lehet hogy ennek az volt az oka, hogy én sem tudtam egy huzamban olvasni.
Valójában Hiram egyénisége volt az, ami kiemelkedett a történetből. Nem mondom, hogy nagyon szimpatikus volt, de a hozzáállása elsőosztályú. Az író karakterábrázolása nagyon tetszett, ahogyan bemutatta a szereplők személyiségváltozását, amint alkalmazkodnak az aktuális helyzethez. Ritka az olyan regény, ahol a szereplők jelleme erősebb, mint maga a történet, de ebben az esetben ez történik. Engem teljesen bűvkörébe vont Hiram, ahogy megpróbálja csapatba szervezni a tagokat, és megpróbálja túlélni az összeomlást.
A Zaj összességében egy erős közepes, ahol a történet feszültséggel teli, de néhol vannak unalmas pontjai. A karakterek erősek, de ez most sajnos nem volt elég. Majd legközelebb a következő regényben.
Értékelés: 5/3
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése