"Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy
jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány
meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik
hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy
kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja
meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud
vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a
háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből
árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes
kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és
ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit
megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet
keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek
veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a
háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult
érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is
megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a
túlélésre?"Ritka amikor a tömeg után megyek, de ennél a könyvnél muszáj volt, mert egyszerűen képtelenség volt nem törődni a sok pozitív kritikával. Nagyon sokan dicsérték és szerettem volna megtudni, hogy mire fel ez a tömeges szenvedély. Igen, valóban a kíváncsiságom győzött, de egyáltalán nem bánom, mert ez a könyv tényleg jó, nagyon jó. Persze előfordul néhol egy-két apró hiba, de egy elsőkönyves írótól szerintem ez simán elnézhető.
Érdekességképpen jegyezném meg, hogy a borító miatt én messze elkerültem. Nem tudom miért, de engem egyáltalán nem fogott meg, azt hittem valami kardos fickó rohangászik a könyvben, pedig mennyire nem így van. Most, hogy már olvastam a regényt, el kell ismerjem, hogy a borító tökéletesen passzol a történethez.
"Nincs jobb, mint pszichológusokat verni."
Az első oldalaktól kezdve megnyert magának a történet és ez elsősorban annak köszönhető, hogy a főhősünk roppant szimpatikus annak ellenére, hogy túlteng benne a cinizmus és az önutálat. Calderon kapitány remek humorérzékkel van megáldva és emiatt szerintem kevés olyan hölgy lesz, aki nem fogja egyből a szívébe zárni. Na meg állandóan olyan érzésünk van, hogy ezt a férfit meg kell menteni saját magától, mert ön és közveszélyes. De ennek ellenére kiváló koponya, aki gyorsan feltalálja magát mindenféle szituációban. Ugye, hogy minden nő ilyen férfit akar magának? :)
A történet olvasmányos és gördülékeny, olyan amit minden könyvkedvelő keres, ha egy kellemes hétvégi olvasmányra vágyik. Tele van megfejtésre való titkokkal, még a főhősünket sem ismerjük ki igazán a könyv végére, és ezek miatt biztos, hogy követelni fogjuk majd a folytatást. Tudom, hogy eddig csupán pozitívumokat soroltam fel a könyvről, pedig az értékelésemen látszik, hogy nem kapott kiválót és ennek egyetlen egy oka van, hogy számomra a vége nem lett teljesen tiszta. Nagyon gyorsan érünk el a végkifejletig, ami gyönyörűen le is lett vezetve, ám mégis az volt az érzésem, hogy valahol elvesztettem a fonalat és csak azt vettem észre, hogy heppiend a vége. Emiatt az érzés miatt ugyan nem lett számomra tökéletes, de higgyétek el minden más viszont az benne.
"– Nekem egy végbélturkász nagybátyám volt. Sejtheti, milyen izgalmas témákat talált, mikor nála ebédeltem. Maga miért akart meghalni?
Calderon zavarba jött az egyenes kérdésre.
– Meghalt a feleségem.
– Részvétem. Nem, mégsem! Milyen álságos szó! Nem tudok benne „részt venni”, és megérteni sem tudom. Legfeljebb undorítóan kíváncsi vagyok, hogyan történt, baleset volt-e széttoccsant szervekkel a falon, vagy valami szaftos kórság?"
Habár sokan Rejtő Jenőhöz hasonlítják, nekem mégsem jutott eszembe, hogy összefüggésbe hozzam őket egymással. Véleményem szerint csak egyetlen egy dologban hasonlítanak és az a humor, de minden másban különböznek. Aban viszont biztos vagyok, hogy a folytatásra is vevő leszek, főleg ha a stílus és a színvonal marad.
Ajánlom minden kedves hölgy és úr ismerősömnek, mert mind a két nem megtalálhatja magának a kedvére valót és ebben az esetben nem a humorra gondolok, hanem egy kellemes hétvégi kikapcsolódásra.
Értékelés: 4,5
Mások is olvasták:
Nima: ITT
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése