2013. november 7., csütörtök

J. Sterling: A hibátlan játék


"Nem így és nem ezt akarták.
És mégis…

Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.

Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…

Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna…"


Azt hiszem kezdek rászokni a new adultra mint műfajra, hiszen lassan már nem telik el úgy egy hónap, hogy ne olvassak ki egy ehhez az irányzathoz kapcsolódó könyvet. De ezt egyáltalán nem bánom, hiszen azért legbelül még mindig a húszas éveim elejét taposom, úgyhogy ide nekem mindjárt az összeset, ami itthon megjelenik. 

"Csak azt mondom, néha az elengedés az egyetlen, ami megmutathatja, ki az, akihez igazán ragaszkodnod kell."

A hibátlan játék valójában két olyan fiatal szerelméről szól, akik nem mernek abban bízni, hogy létezik még igaz szerelem, és hinni, hogy el lehet fogadni egymást a hibáink ellenére is. Ez a kapcsolat olyannyira törékeny, hogy ha valamelyikük egy picit is hibázik akkor oda a bizalom, de ők ezt végül elfogadták és úgy döntöttek, hogy megpróbálják.

A történet ígéretesen kezdődik, szépen lassan bontakozik ki előttünk valami jó és megfoghatatlan. Mindjárt az elején megszólította a romantikus énemet, amiről úgy gondoltam, hogy  a történet végéig így marad. Ám oldalról oldalra haladva ez az érzés egyre inkább elhalványult és arra lettem figyelmes, hogy kényelmetlenül érzem magam, mert a cselekmény kuszává és kapkodóvá vált, mintha az írónő nem tudta volna, hogy mivel is kellene kitölteni a sztori közepét. Talán úgy gondolhatta, hogy ha beletesz még egy-két csavart, akkor majd jó lesz a történet, de nálam pont az ellenkező hatást érte el. Még szerencse, hogy az utolsó száz oldalnál az írónő összekapta magát, mert máskülönben talán be se fejezem a könyvet. Állatira jót tett neki az a fordulat, amit a végére összedobott: izgalmas, olvasmányos lett és még az igazi romantikus énemet is újra előhozta. Szerencséjére. 

Az írónő mind a két szemszögből bemutatja a történetet amivel elsőre nem tudtam mit kezdeni. Ennek oka, hogy Cassie nézőpontja erősebbre sikerült, mint Jacké. Ráadásul eleinte nem éreztem a stílusváltást, például azt, hogy egy férfi szemén keresztül kellene látnom a dolgokat. Ez az elején nálam problémát jelentett, de végül azért ebbe is belerázódtam. 

Nem tehetek róla, de nekem Cassie nem volt szimpatikus, ellenben Jacket meg tudtam volna zabálni. Szerintem ritka az olyan férfi, aki ennyi mindent képes megtenni az általa kiválasztott nőért, Jack pedig ha tehette volna akkor még a csillagokat is lehozza az égről. Az ő szerepét teljes mértékben életszerűnek éreztem, ellenben Cassievel már voltak fenntartásaim. Néhol egy kicsit művinek, túlzónak éreztem amit művel, de igyekeztem elfogadni és megérteni az ő álláspontját is. A mellékszereplők Dean és Mellissa is sokat dobtak a könyvön, akik mindig jókor voltak jó helyen, nem csodálkoznék ha később lenne róluk egy külön könyv.

Mindezektől függetlenül azért kellemes olvasmány volt, hiszen tele volt csípős párbeszéddel, kellemes mellékszereplőkkel és még egy kis rózsaszín felhő is került bele, hogy meg legyen a hab a tortán. Nem hiszem, hogy egy ilyen történetnél kellhet ennél több. Sajnálom, hogy az írónő elcsúszott a közepén, hiszen akár az egyik kedvencem is lehetett volna, de így csak egy gyenge négyes jár neki. Nem baj, majd legközelebb.

"Észrevetted már valaha, milyen szépek meg csinosak tudnak lenni a szavak? Hogy milyen könnyű azt mondani, amit szerintünk valaki hallani szeretne? És hogy mennyire meg lehet változtatni valakinek az egész napját pár rohadt mondattal? – ekkorra elmúlt a félmosolyom is. – De ha aztán nem követi tett a szavakat, akkor semmi értelmük. Akkor csak hangok meg szótagok. És baromira semmit nem jelentenek."

Mint ahogy azt már megszokhattuk mostanában, ez is egy trilógia nyitó kötete. Habár elképzelni se tudom mi várható a folytatásban, főleg egy ilyen történet esetében, azért én kíváncsian várom mi lesz Cassie és Jack sorsa. Részemről egyébként lezártnak érzem ezt a részt, de természetesen nem fogok hadakozni, ha elém vágják a folytatást. ;)

The Perfect Game trilógia sorrendben:

1. A hibátlan játék
2. The Game Changer
3. The Sweetest Game


A könyvet köszönöm az Ulpius-ház Könyvkiadónak!
A hibátlan játék most 25% kedvezménnyel vásárolhatjátok meg a kiadónál ITT!
 
Értékelés: 5/4,

Mások is olvasták:
SzAngi: ITT

0 megjegyzés: