Maria Semple: Hova tűntél, Bernadette?

"A hírhedt Bernadette Fox: A Microsoft csodagyermeke, Elgie Branch számára vidám, friss, tehetséges és kissé zűrös feleség.
Az iskola előtt várakozó anyatársak szemében: fenyegetés.
A tervezőmérnökök számára ő az építészforradalmár.
A 15 éves Bee legjobb barátja, vagy egyszerűen csak: anyu.
Egyszer csak fogja magát, és eltűnik.
Beenek a világ végére kell utaznia, hogy megtalálja.
A Hová tűntél, Bernadette? kötelező olvasmány, ellenállhatatlan, mélyen megindító könyv a helyét nem találó zseniről, anya és lánya szerepéről a világban."

A fülszöveg vajmi keveset árul el arról, hogy valójában mit is takar ez a könyv és még csak nem is fedi le a teljes valóságot. Ennek a regénynek arról kellene szólnia, hogy "anyu" eltűnik és mindenki őt keresi, legalábbis az én értelmezésemben erről szól ez a pár mondat, ami a könyv hátlapján virít. Ám elsősorban "anyu" életét mutatja be, a jelenét és a múltját valamint azt, hogy miképp jut el arra a végkövetkeztetésre, hogy neki dobbantania kell. A lényeg, hogy a könyv utolsó harmada az, ami ténylegesen a keresésről szól, a többi mondhatni csak sallang. 

Most, hogy befejeztem a könyvet újfent két dologra kellett rájönnöm. Az egyik az, hogy a könyv borítóján levő ajánlónak nem lehet hinni, a másik pedig, hogy még mindig nem szabad fülszöveget olvasni. Ugyanis a Hova tűntél, Bernadette? az előzetes várakozásaim ellenére egy borzalom volt és a regény végeztével csupán egyetlenegy kérdés villogott folyamatosan a fejem felett, hogy ez meg MI VOLT?
De kezdjük inkább az elején. A történet formailag igen vegyes képet mutat, mintha egy kollázs lenne, van benne email, fax, újságcikk és levélformátum, ami véleményem szerint még ötletes is, hiszen ritka mikor az író így építi fel a cselekményt. De hiányoltam azt az ívet, ahogyan eljutunk A pontból B-be, amitől úgy érzem hogy egy történet be van fejezve. Ebben az esetben még következtetést se tudok levonni, mert nincs is mit. Ráadásul az író egy csomó megválaszolatlan kérdést hagyott maga után, amit jó lett volna a végére tisztázni.

A történetvezetés minősége olyan mint egy hullámvasút, hol fent hol lent. Arra számítottam, hogy jókat fogok majd derülni rajta, mint ahogy azt több helyen is olvashattam, de sajnos néhol legszívesebben csak sírtam volna. Értem én a történetet, azt is, hogy a fő mondanivalója – ami talán a könyv legerősebb pontja – az anya-lánya kapcsolat fontosságáról szól, de még ez sem tudott vigasztalni, főleg amiért Beetől néha agymenést kaptam. A másik kérdés ami felmerült bennem, hogy miért kell több szálon mozgatni egy történetet, ha végül annak nem tesz pontot a végére. Szerettem volna tudni, hogy mi történik Bee apjával, hogyan tudják a feleségével lezárni a dolgaikat, illetve mi lesz a nyomozóval (egyáltalán mit keresett ott), vagy ott a maffia, akikről szintén nem tudni semmit. De ez csak néhány apró kérdés, ami így hirtelen előtört belőlem. 

A szereplők közül az egyetlen értékelhető ember az "anyu", de mivel ez a könyv elsősorban róla szól, ezen nem lepődtem meg. A maga módján nagyon kedveltem, szerettem benne, ahogyan megragadja a lényeget. Jó volt egy olyan példát látni, aki a maga fura szürreális módján látja a gyereknevelést, aki meglátja a tökéletlenségben a tökéletességet, ahogy viszonyult az egész élethez. Különös kapcsolat fűzi a lányához, mondhatni irigylésre méltó és ezért az egy dologért talán volt értelme annak, hogy a kezembe vettem ezt a könyvet. Azt viszont már nem tudom elfogadni, hogy a mellékszereplők csak úgy felbukkannak minden következmény nélkül.

A lényeg, hogy hatalmas tévedés volt részemről pénzt adni ki erre, és haragszom, mert ebből lehetett volna egy oltári jó könyvet csinálni, de most egyelőre csak puffogok magamban. A történet fő szála ugyan ki lett dolgozva és el is lett varva, de minden más zavaros és kidolgozatlan, én hagytam volna még az írónőt egy kicsit dolgozni rajta.

Végül a két pontot azért kapta, mert szerkezetileg ötletes volt és az utolsó pár sort azért megkönnyeztem, na. De nem ez lesz életem regénye és kövezzetek meg, de nekem ez a könyv nem tetszett. És mások véleményét olvasva folyamatosan az jár a fejemben, hogy valamit nem vettem észre, valami mellett biztosan elsiklott a figyelmem és azért nem tudom értékelni a könyvet, de nem, egyszerűen ez nem az én könyvem. És higgyétek el, senki kedvét nem akarom elvenni, mert rengeteg olyan ajánló van, ahol ódákat zengenek róla, ezért inkább azt mondom, hogy mindenki olvasson bele, mert valakit vagy megfog vagy nem. De ezt döntsétek el ti!

Értékelés: 5/2

Mások is olvasták:

meseanyu: ITT
katacita: ITT