2014. március 21., péntek

George R.R. Martin: Lázálom


"Abner Marshra, a balsorstól hajszolt hajóskapitányra végre rámosolyog a szerencse, amikor egy titokzatos idegen segítségével megépítheti álmai gőzösét, amely a legjobb istenverte hajó lesz az egész Mississippin. De mi álmaink ára? Mit akarhat a távolról érkezett Joshua York és nála is különösebb barátai, akik csak éjjelente tűnnek elő a Lázálom fedélzetén? 1857 fülledt nyarán a vén folyamördög hullámai a vér ízét sodorják magukkal…

A Trónok harcával világhírűvé vált George R. R. Martin korai regénye nem csupán nagyszerű – eredetiségével, zseniális történetével, utánozhatatlan stílusával mindent felülmúl, amit eddig a vámpírokról írtak.

A Lázálom úgy tűnik ki ragyogó mivoltában a többi rémregény közül, ahogyan a hold tündököl a Mississippi hullámai fölött. Elegáns, izgalmas, a klasszikus regényírás legjobb hagyományait felelevenítő mű, amelyet képtelenség letenni."

George R.R. Martin nevét először a Tűz és Jég dala című sorozatával ismertem meg és ezidáig más regényéről nem is hallottam egészen addig, amíg az Alexandra honlapján nem találkoztam a Lázálommal. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet és nem csupán azért mert Martin írta, hanem azért is mert számomra egy teljesen új, vadidegen területen mutatkozik be.

"Mindig is úgy tartotta, hogy szép dolog hajóskapitánynak lenni, de semmi öröm nincs benne, ha az ember időnként nem küldhet el valakit a pokolba."

A történet az első perctől kezdve vízen játszódik, pontosabban egy hajón melynek tulajdonosai Abner Marsh és társa Joshua York. Mikor Marsh megkötötte a szerződést Yorkkal fogalma sem volt arról, hogy pontosan mibe is fogja beleártani magát, hiszen ő semmi mást nem akart csak egy hajót amivel legyőzheti a Mississippi legerősebb gőzősét, a Napfogyatkozást. Ám ahogy telnek a napok egyre több furcsasággal kell szembesülnie, míg végül egy napon fény nem derül a rettentő igazságra. Az író a cselekményt a XIX. század közepére helyezte, a gőzhajók aranykorába, a helyszín pedig a Mississippi folyó és vidéke. A korra jellemző sajátosságokat remekül átadta a szerző, szinte magunk is érezhetjük a folyó illatát, a bűzt ami a városokból árad, halljuk a hajó padlójának recsegését a talpunk alatt, azt a fajta misztikumot és titokzatosságot, amit a város falai elrejtenek. Hitelesen ábrázolja a fehér- és színesbőrű lakosság között lévő szakadékot, a társadalmi különbségeket, egyszóval mindazt ami a XIX. századra olyannyira jellemző.

A könyv legnagyobb erőssége egyértelműen a hangulat megteremtésében van, hiszen a cselekmény igazából lassan halad előre és bár érezhető egyfajta feszültség a sorok között, a befejezés nem okozott akkora meglepetést mint amire számítottam. Viszont az a fajta misztikum ami átjárja az egész regényt, az valami zseniális. A könyv kinyitásakor azonnal megcsapja az embert és szinte végig árad ki belőle a sejtelmesség, ami miatt az ember egyből beleszeret a történetbe. Stílusilag nagyon nehéz behatárolni a Lázálmot, hiszen ez a könyv nem csak egy egyszerű vámpírregény, hanem egy megfogalmazott társadalomkritika és hiteles történelmi regény is egyben.


A történet első fele két szálon fut, az egyikben megismerhetjük Abner Marsh és Joshua York személyiségét, a másikban Damion Julian és csapata kerül előtérbe. George R.R. Martin kiváló jellemábrázolást végzett, mindegyik karakter mélyen kidolgozott, hihetetlen erős személyiséggel bír mindegyik, amitől még valószerűbb lesz az egész történet. Egy idő után természetesen elkerülhetetlen a két csapat egymásnak feszülése, ami egyértelműen kikövetkeztethető a cselekmény előrehaladtával, így nem is okozott óriási meglepetést. Nyilvánvalóvá válik az is mely karakterek lesznek azok akiket meg lehet kedvelni, illetve akik már az elején ellenszenvessé válnak. Az író ebben az esetben is kiváló munkát végzett, hiszen a szereplői valósak, élnek és mozognak, a cselekedeteiket sem lehet egyetlen pillanatra sem megkérdőjelezni. Ami még igazán tetszett, hogy a vámpírokat sem a hagyományos értelemben ábrázolja - egy kicsit módosított rajtuk - a szerző, ezért a Lázálom kiemelkedik a szokványos vámpír regények közül. A megszokotthoz képest ebben a regényben a vámpírok egy teljesen más élőlényként vannak feltüntetve, testfelépítésük teljes eltér az emberi testfelépítéstől, sőt arra vannak rendeltetve, hogy az embereken élősködjenek, azaz jószágként kezelnek minket. Ha kilépnek a fényre nem égnek azonnal porrá, sőt egy jól irányzott fejlövéstől azonnal meghalnak és ezenfelül plusz képességgel is rendelkezhetnek. Mindemellett a z ő társadalmukban is  létezik hierarchia, vagyis a többi vérszívónak alá kell rendelnie magát a vámpírmesternek.

Ebben a történetben a vérszívók egy teljesen új oldalát ismerhetjük meg és bár az eleje lassan indul be a cselekmény aprólékossága miatt, de higgyétek el, totálisan megéri a várakozást, mert felülmúlja minden elvárásunkat. Igazság szerint a vámpírok annyira nem is hiányoztak volna a történetből, mert nélkülük is eszméletlen jó lett volna, de természetesen így is kiválóra sikerült. 

"Ahogy a nap eltűnt a fák és a felhők mögött, a baljós szín rohamosan tovább sötétedett, előbb barnára, majd feketére váltva, az alvadó vérhez hasonlatosan, s végül fekete lett, halálos fekete, fekete, akár a sír."

Végül a négy pontot azért kapta, mert az elején nagyon-nagyon lassan indul be a történet, de ettől függetlenül számomra megérte azt a pár napot, amit az olvasásával töltöttem. A fanatikusoknak és a vámpírregény kedvelőinek mindenképpen ajánlott a beszerzése. :)

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Shanara: ITT
Profundus Librum: ITT

0 megjegyzés: